"... Mert, genius loci, Európa, Közép vagy magad is! A 'lelkes agy', a glóbusz közepe. És ahol a magva van, ott a közepe a Középnek. És addig tart a Közép, ameddig a középpont sugara elér, s ott ér véget, ahol azt fölfogni már nem képesek." - Jókai Anna

Sátorbontást követően már úton is voltunk hazafelé, viszont néhány érdekességet még meg szerettünk volna nézni Kárpátalján. Elsőként a Tisza forrását adó Fehér-, és Fekete-Tisza összefolyását mentünk megnézni Rahó határában. A két folyó színe valóban teljesen más, és találkozásuknál még élesen meg lehet egymástól különböztetni.

Nem sokat időztünk itt, és rövid pihenő után már indultunk is megnézni Európa közepét - vagyis azt a helyet amiről azt hittük, hogy az Európa közepe. Csak itthon tudtam meg, hogy Európának legalább 9, azaz kilenc darab geográfiai középpontja van. Mindenesetre az egyik ilyen pontot mi is felkerestük. A mi esetünkben ez Terebesfejérpatak közelében volt. Itt két emlékmű is áll az út mellett, az egyik 1887-ből származik, a másikat pedig 1977-ben állították, pár méterrel odébb. Ezt a középpontot az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete mérte ki Európa széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként meghatározva. Ebből persze egyből adódik a kérdés, hogy hol is vannak egyáltalán Európa határai. Ahhoz ugyanis, hogy valaminek a középpontját meghatározzuk, a széleit is illik ismerni. Az egyik kérdés lehet többek között, hogy hol van a legkeletibb pontja kontinensünknek, illetve mi a helyzet az olyan szigetekkel, mint Írország vagy éppen Izland. Ezeken elgondolkozva máris érhető, miért nem lehet egy darab egyértelmű középpontot kijelölni. Természetesen minden esélyes ország igyekszik ilyen lehetséges pontokat keresni saját határain belül. Magyarország sem maradhatott ki a sorból, és többek között Tállyán is van egy középpont, de ha a történelmi Magyarországot nézzük, akkor máris három középpontunk van.

Abban a hitben, hogy láttuk a vén Európa közepét elindultunk a határ felé, ezúttal Tiszaújlakon keresztül. Hazafelé megálltunk a korábban is látott kirakodóvásárok egyikénél, ahol Hilda vett nekem egy párnát, amire már korábban is szemet vetettem ;). Gondoltuk útközben elköltjük a maradék pénzünket is, csak azt nem vettük figyelembe, hogy lassan zárnak a boltok, mi pedig egy jó ideig nem jövünk vissza. Öt perccel zárás előtt még sikerült bejutunk egy nagy bevásárló központba és már meg is rohamoztuk a fontosabb pultokat. Az eladók is csak pislogtak szerintem, ahogy ketten szórjuk be a különféle dolgokat a bevásárló kocsiba. Eleget téve a fogyasztó társadalom elvárásainak, öt perc alatt púposra tömtünk a kocsit. Valószínűleg életünk leghatékonyabb, de legalábbis leggyorsabb bevásárlásán estünk túl :D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.