"Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok a valóság magjai." - James Allen

Február első szombatján Tihany felé vettük utunkat Mari, Kornél és Marci kíséretében. Téli Tihany elnevezésű teljesítmény túrára Kornél barátunk hívta fel a figyelmünket. Ő még nem járt télen a Balatonnál viszont kellemes körülmények között, (reményei szerint) szép időben szeretne körülnézni ott és erre teljesen alkalmasnak látta ezt a túraeseményt.

Hat órai találkozót beszéltünk meg a Petőfi hídnál, melyen mindenki hiánytalanul ott is volt! :) Indulhattunk a nagy utazásra! Útközben poénkodtunk azon, hogy a nap elől futunk és nem is fog minket utolérni, de szerencsénkre beért mindket és olyan csodálatos időt varázsolt nekünk, mint amilyen véleményem szerint az elmúlt évben egyszer sem volt. Szikrázó napsütés, jeges Balaton és Belső-tó, meleg levegő, sok sok D vitamin és a fák között beszűrődő napfény emelte a túra hangulatát, no meg Marci szövege! :)

Mi a 15 km-es szakaszt vállaltuk. Erre 5 óra volt a szintidő, de látszólag nem siettünk. Igaz, ki is akar sietni ebben a csodálatos időben? Sokat nézelődtünk, fényképeztünk, beszélgettünk és pecsételtünk az út során. Teljesítmény túra lévén voltak ellenőrzőpontok, ahol menetlevelünkbe pecséteket kaptunk igazolván, hogy megjártuk azt a szakaszt. Körülbelül minden második pontnál várt ránk valamiféle meglepetés mint szaloncukor, pogácsa, forraltbor, tea, alma...

Azt viszont szóvá kell tennem, hogy nem minden túrázó tiszteli a természetet. Az odáig rendben van számára, hogy kapja a teát és a szőlőcukrot és megeszi, megissza, de az már nem triviális, hogy keressen egy szemetest (jelzem votak kitéve zsákok) a hulladékának vagy eltegye a táskájába. Ahogy Friedensreich Hundertwasser is mondja: Vendég vagy a természetben - viselkedj! Tehát én erre kérnék mély alázattal mindenkit!

Túránk végéhez közeledve kaptuk a fiúktól a tanácsot, hogy húzzunk bele, mert lehet hogy kicsúszunk a szintidőből... Bele is húztunk és így 4:57 perc alatt értünk be! Teljesítettük! :) Jutalmunk kitűző és hűtőmágnes lett, no meg finom paprikáskrumpli (amiből persze Maya és Inka is lakmározott). :)

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam a túrán, kedves emberekkel lehetett találkozni, az idő csodálatos volt és mindössze csak 700 forintot kellett fizetni mindenért. Köszönet a szervezőknek és Kornél apánknak a meghívásért!

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-=Amras=- · http://picasaweb.google.com/Nagy.Karoly.Menyhert 2011.02.11. 08:30:11

Én is nagyon jól éreztem magamat csak a tömeg meg a rohanás ne lett volna ;).
A történethez hozzá tartozik, hogy a túra után tettünk egy kis kitérőt az apátsághoz is, mivel a részvételi díj ezt is tartalmazta.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: