OKT - Sárvár és környéke

2011.02.26. 00:00

"A boldogság talán az erdőben élő szarvashoz hasonlítható leginkább. Néha előjön az erdő sűrűjéből, és meglátogat. De a tolakodó közeledést nem szereti, ha meg üldözőbe veszed, biztosan elmenekül előled." - Phyllis Theroux

 

Februári hosszú túránknak - Ákos cimborám szavaival élve - az országos kék sárvári büntetőszakaszát terveztük be. Ezt a rossz hírnevét azonban csak azzal érdemelte ki, hogy hegyeknek nyoma sincs a környéken. Ezt még csak tovább tetézte az a tény, hogy tél vége lévén nem sok zölddel találkozhattunk. Persze mindettől függetlenül még lehet nagyon szép a táj, amit mi sem bizonyít jobban mint, hogy Rockenbauer Pálnak is az itteni Farkaserdő volt az egyik kedvenc helye a kéktúra mentén...

Pénteken meló után azonnal indultunk is, hogy az estét már a szállásunkon tölthessük, Ákos, Bence, Balázs, Edit és egy kis sör társaságában. Így is lett, aztán Balázzsal elindultunk megnézni, hogy honnan is indul másnap korán reggel a buszunk. Körbejártuk fél Sárvárt mire kiderült, hogy a szálláshoz egyik legközelebbi megállóból indul, csak éppen mi a másik irányba indultunk. Hamar eltettük magunkat szombatra, mivel aznapra kb 27 km lett betervezve.

Reggel minden probléma nélkül eljutottunk busszal Káldra, majd a helyi vendéglátó egységben megejtett pecsételést követően már úton is voltunk. Előző nap este azon szórakoztunk, hogy ki lehet olyan béna, hogy ezen a terepen eltéved, mivel általában több kilométeres egyenes szakaszok váltják egymást utunk során. Mondanom sem kell, hogy egyből rossz úton indultunk el, de szerencsére még időben észrevettük... Gyorsan keresztülvágtunk egy szántón, miközben több szarvast is láttunk a távolban. Ezt követően szinte végig fakitermelés mellett haladtunk és többnyire tényleg nyíl egyenesek voltak az utak. Az erdő sajnos még elég kopasz volt és inkább beszélgetéssel ütöttük el az időt. Persze így is volt jó pár érdekesség, mint a Banyafa vagy a kis kitérővel útba ejtett sitkei villámsújtotta templom. Itt szóba került még Sinkó László rokoni jogosítványa és a regölés is, amivel jól elszórakoztattuk magunkat. Gérce határában az út mellett szóba elegyedett velünk a helyi erők néhány díszpéldánya, akiktől többek között azt is megtudtuk, hogy "kib@szott jó a levegő". Ezt persze nélkülük biztosan nem vettük volna észre amikor a szántók mellet haladva, a metsző hidegben még az orrunkat is be kellett takarni, nehogy lefagyjon. Na szóval itt a falu határában Ákos megemlítette, hogy milyen jól esne most neki egy kis babgulyás... és "mit ad Isten, illetve hogy-hogy nem elvtársak" :) a bélyegzővel együtt a helyi kiskocsmában (ami mellesleg sokkal kultúráltabb volt, mint a legtöbb pesti hely) aznap pont babgulyást készítettek.

A nap végére jól elfáradtunk és jólesett megérkezni Sárvárra. Este a szállás pincéjében kicsit csocsóztunk, ping-pongoztunk és egy kicsit játszottunk egy nagyon régi kérdezz-felekkel társasjátékkal.

A vasárnapi túra már jóval rövidebb lett, mindösszesen 17 km. Itt sem volt különösebb szintemelkedés, így elég nagy nehézségekbe ütközött, hogy kitaláljuk hol is együk meg a csúcscsokit, de végül egy kisebb emelkedő tetején a biztonság kedvéért azt is elmajszoltuk :). Ezen a napon szintén Káldról indultunk csak persze a másik irányba, így jutottunk el végül a Szajki-tavakhoz. A legérdekesebb dolog azonban a hazafelé tartó úton ért minket, amikor is egy legalább 50 fős szarvascsorda vágtatott el az autóút mellett. Összességében egy nagyon jó hétvégét és nagyjából 45 kilométert tudhatunk magunk mögött.

További képek itt.

 

Szerző: -=Amras=-

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr372696715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Шypa 2011.03.08. 22:37:07

"De a víz természetesen itt is hideg." (Rockenbauer Pál):P :D Ugye Bence? :D :P