Pezsgőbontás Írott-kőn

2011.06.24. 14:37

"Gyönyörű az, ha az ember célba lát
S eléri azt, tűzön-vízen át."
- Henrik Ibsen

 

Június végén az Országos Kéktúra legnyugatibb részét, a régóta tervezett kőszegi szakaszt sikerült bejárnunk. Hosszas tervezést követően csillagtúra mellett döntöttünk, Szombathelyi szállással, mivel így minimálisra lehetett csökkenteni az utazással eltöltött időt. Közel 80-90 kilométer táv lett erre a hosszú hétvégére betervezve. Ákossal, Füstivel, Hildával, Safival már csütörtök este elindultunk Budapestről, hogy pénteken korán reggel neki is állhassunk a távnak. A lefelé vezető úton hatalmas korom fekete fellegek sötétítették be az eget és az ablaktörlő időnként alig bírt a vízzel. Szerencsére épen megérkeztünk, éppen csak a gyomrunk korgott :). A szállást elfoglaltuk és elindultunk valami kaja után nézni. Először gyalog vágtunk neki, aztán az eső miatt inkább úgy döntöttünk, hogy Ákost feláldozva autóval keressük meg a pizzázót amit ajánlottak. Nem akartunk sok időt eltölteni, de végül csak éjfél után értünk vissza a kissé matracláger hangulatú öt (majd a későbbiekben hat) fős szobánkba. A házinéni egyébként nagyon kedves volt, és összességében elég kedvező árat sikerült kialkudnunk. A többi szoba pedig szerintem teljesen rendben volt.

Másnap 7:40-es busszal már mentünk is Abláncmajor irányába. A megállóban azért jókat virultunk a "Kakaó - Rum" településeken, ami valójában a "Karakó - Rum" névből lett átalakítva. Igaz volt itt még jó néhány település aminek a névválasztására igazán kíváncsi lennék pl.: Karakószörcsök.

A pecsételést követően elindultunk az aszfalton, majd egy teljesen benőtt susnyás út mellett elhaladva Peti kijelentése miszerint az biztosan nem lehet út, sajnos tévesnek bizonyult... Néhány száz méter múlva egyértelmű lett, hogy túljöttünk a kék jelzésen és valóban be kellett magunkat vetni a bozótosba. Ez a Kőszeg és Sárvár közötti része a kéknek - amit síksága miatt Ákos csak büntető szakasznak hív - elég sok ilyen járatlan utat tartalmaz. Néhol nyakig érő csalánoson, néhol csollánoson :P megint máshol meg a tegnapi eső okozta dagonyákon kellett magunkat átverekedni. Szerencsére az idő végig nagyon jó volt, tovább javítva idei "jóidős túra" arányunkat.

Szeleste után az új 86-os út miatt a kéktúrát teljesen más irányba vezették és így lényegesen hosszabb utat tettünk meg a jobbra-balra kanyargó utakon. Viszont ami még érdekesebb, hogy néhol az autóútra vezető főút körforgalmába is be kellett mennünk. Ezen a napon körülbelül 30 km-t tettünk meg, igaz emelkedő nem nagyon volt. Látványosság inkább csak a szép mezők és a sűrű erdők voltak. Illetve nap végén Sárváron megcsodáltunk még egy autóbontó üzemet is működés közben :). A következű amire emlékszem, hogy Szombathely végállomáson ébredünk. Aznap este még csatlakozott hozzánk András, Bence, Csé, Eszti, Kitti és Noémi is.

Szombatra a péntekihez hasonló jó időnk lett és a "szokásos" buszunkkal mentünk az Ablánci csárdához. Egyetlen problémát az okozta, hogy a sofőr elfelejtett megállni... pontosabban nem is tudta hol kell, mivel a megálló a semmi közepén van és a kéktúrázókon kívül szerintem senki nem is használja. Így csak a gyors reagálásunknak köszönhető, hogy  hamar megálltunk és nem sokat kellett visszagyalogolnunk. Ezen a napon a másik irányba indultunk és faltuk a kilométereket Kőszegig. A terep hasonló volt a péntekihez, így nem sok meglepetés ért minket. Tömördön a temetőben megcsodáltunk egy hatalmas fenyőfát, aminek egy-egy ága akkora volt mint egy rendes fenyőfa. Itt a közelben még felkerestünk egy geoládát a közeli földvárnál. Sajnos Balázsnak a lába, Safinak a csípője eddigre teljesen kikészült, így ők innen busszal mentek vissza. Mi pedig célba vettük a  vasfüggönyt. Természetesen ez egészből már nem sok maradt, csak a határkövek és néhol egy-egy államhatár tábla tanúskodik a régi korokról, amikor a "világ jobbik felére született" szocialista közösséget meg kellett védeni a gonosz nyugattól. Itt egy kisebb kitérővel felkerestük az Őz-kutat is, majd célba vettük Kőszeget, ahol ettünk egy jót a város központjában. Ezen a napon is közel 30 km-t sikerült megtennünk.

A harmadik reggelen gyanúsan borús égboltra ébredtünk és sejtettük, hogy ez bizony jó eséllyel így is marad. A csapat morálján is sokat rontott a rossz idő, így végül csak Ákos, András, Bence, Eszti, Hilda, Safi és én vágtunk neki Írott-kőnek. Mivel esőben nem szívesen álldogál az ember, így elég jól haladtunk, de emiatt sajnos a Hétvezér-forrásban sem sikerült túl sokat gyönyörködnünk. Az eső pedig valóban nem is hagyta abba egészen az Óház-tető kilátóig, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a felhőpamacsokkal díszített környező hegyekre. Egy kisebb pihenő után megállás nélkül folytattuk utunkat Írott-kőig, ahol egy "veterán" kéktúrázó csapatba futottunk és sor került a nagy eseményre: Ákos utolsó pecsételésének lehettünk szemtanúi :). Ennek örömére szusszantunk egy nagyot és előkerült a táskámból egy üveg pezsgő is, aminek gyorsan a fenekére néztünk. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy itt véget is ért a kéktúrázás Ákos vagy akár mi számunkra az téved ;). Innen indul ugyanis a Dél-dunántúli Kéktúra. A kilátóból szétnézve pedig már indutunk is tovább Bozsok irányába, teljesítve első DDK-s szakaszunkat.

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr153018888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása