"De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.
Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa" - Jer 17:7-8

A fenti idézettel indított el az igaz élethez vezető keskeny úton Imre, a királyerdei tiszteletes. A hétvégén ugyanis megkeresztelkedtem... Szüleim mindig is úgy tartották, hogy az embernek saját magának kell eldönteni, hogy miben hisz. Nekem mostanában jött el az elhatározás, hogy meg szeretnék keresztelkedni és a református hitet választottam. Ez az elhatározás nem egy pillanat alatt született, hanem egy folyamat része volt. Először inkább csak azzal kezdődött, hogy utat engedtem annak, hogy a hit is része legyen az életemnek és ne csak a fizikai, szemmel látható dolgok foglalkoztassanak. Korábban -mint többnyire realoid lény- kissé tartózkodtam a vallás minden formájától. Később azonban,  ahogy utat engedtem a hitnek is, megtapasztaltam hogy a hit és a tudás nem ellentéte egymásnak: a hitnek a hitetlenség, a tudásnak pedig a tudatlanság az ellentéte. Sok dolgot azóta máshogy látok, de úgy érzem, hogy ez mindenképpen csak jó irányba formált engem. Sokan elítélik a vallást a történelemre hivatkozva, de én úgy gondolom, hogy a hit és amit a vallás maga közvetít az minden tekintetben helyes. Az pedig, hogy régebben mi történt az már az egyes emberek hibái és nem magáé a vallásé. Az ugyanis semmi olyat nem követel az emberektől, ami bárkinek is ártana.

Na, de nem is erről kezdtem írni hanem, hogy hétvégén elérkezett a keresztelőm és egyben a konfirmációm pillanata is. Ehhez a közvetlen családi kör is elkísért engem a királyerdei református templomba. Itt volt Hilda részéről mindenki Komáromból és tőlünk az egész Nagy és Gabó család. Meglepetésként eljött Máté és Szabina is, így tényleg jó sokan megjelentünk a templomban. Amint elkezdődött az istentisztelet én már szinte csak a saját szívverésemet hallottam a fülemben. Tudtam pontosan mi hogy lesz, és hogy mit kell majd mondanom. Legalább százszor elpróbáltam otthon a beszédemet, de amikor rám került a sor még mindig úgy izgultam, mint talán még soha. Ennek meg is volt az az apró következménye, hogy a legelején bele is zavarodtam :). Gondolkodni nem nagyon sikerült, úgyhogy Hilda kisegített az első szóval és ez elég is volt, hogy innentől már végig tudjam mondani. Legalábbis remélem, hogy jól mondtam, mert nem sok mindenre emlékszem vissza... :) Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy egy órával később már testben és lélekben is teljes értékű keresztyén református férfi lettem.

A nap hátralévő részében pedig a teljes rokonság hozzánk volt hivatalos egy kis dínom-dánomra. Itt természetesen jóval oldottabb volt a hangulat és sor került még egy kis ünneplésre is, ugyanis a napokban volt a Pijopoknak (Dávidka, Karcsika), Dávidnak és nekem is a szülinapom. Nagyon jó hangulatban telt el a vasárnap, de azért este jó érzés volt végre álomra hajtani a fejem :).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.