[OKT] Szarvaskő - Sirok

2012.06.02. 17:07

"Az az út, amelyen a legkisebb kitérő nélkül végigmennek, sehová sem vezet. A hegyre csak egy kicsit mássz föl, hogy kipróbáld, hegy-e. A hegytetőről nem láthatod a hegyet."  - Frank Herbert

 

Vizsgáim közepette úgy döntöttünk, hogy egy napot a túrázásnak szentelünk. Így esett a választás a fenn említett rövidke szakaszra. A kezdeti 3 fő gyorsan még péntek este 5-re duzzadt így Barbi, Balázs, Feri, Karesz és én indultunk útnak. Na és természetesen Inka sem maradhatott otthon.

Sirokon hagytuk az autót és onnan buszoztunk át Szarvaskőre. Itt pecsétet kerestünk, de mint kiderült nem abban a kocsmában volt ahová beültünk, hanem a szemben lévőben.Itt viszont már kikértünk két sört, és a lányoknak nagyon kellett a mellékhelység viszont a másik kocsmában nem úgy tűnt, hogy érdemes lenne használni. Így Inkát a fiúkra bízva bementünk, de a néni megállított minket, hogy az bizony 100 Ft lesz fejenként. Mondtuk neki, hogy mi fogyasztó vendégek vagyunk, amire ő azzal jött, hogy mi nem fogyasztunk, csak az asztalnál ülünk. Erre válaszként kijelentettük, hogy márpedig mi akkor is használjuk a mosdót és be is mentünk. Mikor kijöttünk felbontottam a sörömet - amit nála vettünk - és bevittem neki megmutatni, hogy tessék én fogyasztok, de nem sajnálom tőle a 200 forintot. Erre ő a bajsza alatt 8 oktávval mélyebben megszólal, hogy "nöm köll". Már csak egyet nem értek, hogy lehet egy ilyen bunkó embernek vendéglátóegysége??? Na mindegy, "bosszúból" az összes srác bement és ők is használták a mellékhelységet, mert ugye ők fogyasztó vendégek voltak a nő szerint.

Tehát elindultunk a kéken és hamar kiszúrtuk a szarvaskői kilátót, amit meg is céloztunk és felkaptattunk hozzá. Nem mondom hogy sétagalopp volt, de nagyon is megérte. Az út felfele murvás, apróköves, homokos, csúszós volt, nem ment könnyen, főleg, hogy nagyon meredek is volt. Mikor felértünk rögtön a kilátó tetejére mentünk és innen csodálatos látvány tárult elénk. Még bátor Ferenc barátunk is feljött velünk és ő is csodálta a csodálnivalót. Itt a srácok megkerestek egy geoládát, mi lányok pedig pihentünk és fújtunk egyet, no meg mondogattuk a térdünknek és a bokánknak, hogy lefele maradjon a helyén! :) A lefele út tehát boka és térd "kímélő" volt, de legalább gyorsabban ment és néhol egy-két egyensúlyozás elég viccesre sikeredett.

Visszatérve a kékre egész nap gyönyörű zöldellő mezők, fák, bokrok fogadtak minket. Igaz, hogy az eső lába végig a fejünk felett himbálódzott, de pár cseppnél többet nem esett. Út közben Karesz felkereste azt a bizonyos elágazást, amin élete első túratársas útján el is tévedtek ahogy kell és amiről azóta anekdotákat szőttek. Védelmére legyen mondva, ha most nem figyelünk kifejezetten erre az elágazásra, akkor jó eséllyel újra elnéztük volna, mert a jelölés persze teljesen félreérthető.
Sirok közelébe érve megláttuk az Apáca- és Barát nevű sziklákat, ami a néphagyomány szerint az egymást szerető és kővé vált apáca illetve barát (ezek állítólag úgy néznek ki, mintha azok lennének, de mi nem láttunk bele semmit...). Itt jó sok fotót készítettünk, élveztük a kilátást és a sziklák monumentalitását. Nem messze innen van a Törökasztal, ezt is megnéztük és megtanácskoztuk, hogy ez inkább egy kiszáradt jakuzzi. :)

Szarvaskő - Sirok 043.JPGInnen a siroki várhoz sétáltunk fel, de sajnos a vár nagy részét restaurálják és így nem látogatható. A másik (kisebbik) fele látogatható és azért ez is tartogat egy-két izgalmas barlangot. Ezt is jól körbemászkáltuk, egy ládát itt is megkerestünk, majd indultunk az autóhoz, mert már tényleg nagyon lógott az a bizonyos láb.

Napi utolsó pecsétet egy étteremben találtuk, de itt sem volt szerencsénk a vendéglátóval. A kerthelyiségben foglaltunk helyet, mert ugye Inka is velünk volt, így eszünk ágában nem volt bemenni. Mikor kijött (megjegyzem nem azért, hogy felvegye a rendelést) ránk szólt, hogy ez egy étterem és a kutya itt hívatlan vendég. Erre kérdeztem tőle, hogy még a kertben is? Mondta, hogy igen, mert a vendégeket zavarhatja. Mondtam neki, hogy oké, ha valaki jön azonnal elhúzzuk a csíkot. Természetesen nem tetszett neki és mondta, hogy kössem ki a kerítéshez, de én továbbra sem engedtem! Szerencséjére megunta a beszélgetést és bement. Őrület, hogy ennek is miért működik még a vendéglátója...

Megfáradva bár, de törve nem megkerestük a kocsit és indultunk haza. Nem utaztunk még 2 perce sem, mikor leszakadt az ég. Nem győztünk hálát adni, hogy ez nem éppen 2-3 perccel ez előtt történt vagy még korábban. Tehát egy jó napot töltöttünk megint a szabad ég alatt és kikapcsolódhattunk kedvünkre. :)

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr494577013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása