"Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.
A cinege fázik a tüskebokorba`.
A kerti haraszton zokogja a szél:
Elhervad a rózsa, lehull a levél."
- Vajda János

Őszi szünet, hosszú hétvége, sok tennivaló, ködös idő... Egy jó természetjáró mit is csinálhatna mást, mint tervez magának egy lélekerősítő és gyönyörködtető túrát. Keres hozzá két fantasztikus barátot és már útnak is indul.

Mi is így cselekedtünk és neki is vágtunk a Pilisnek. Reggel még egy teljesítménytúrába is belefutottunk és egy kedves barátunkkal is találkoztunk: Lacival. Hírből ismerhetitek már a DDK-s beszámolókból. Sok erőt, jó kedvet és kitartást kívántunk neki az előtte álló már kevesebb mint 70 kilométerhez és mi is nekivágtunk az utacskánknak.

Holdvilág-árok mentén indultunk (Visegrádi-hegység, Pomáztól kb 6 km) és csak ámultunk és bámultunk. Csodálatos hasadékban vitt utunk, igen idilli tájon. Volt ott patak, sok moha, sziklák csupaszon és zöldellve, források és még egy ősrégi áldozati hely. Tehát minden ami szem-szájnak ingere. Négy kétlábút és két négylábút (azaz minket: Feri, Charlie, Karesz, Maya, Fanni és én - szegény Inka otthon betegeskedett) még a kevésbé jó idő és a néhol igen nagy sár sem zavart, mert tényleg kárpótolt minket a látvány. Őszintén szólva nem is értem, hogy ez miért nem egy annyira felkapott hely mondjuk mint a Rám-szakadék. Egyesek azt tartják, hogy régen ezen a helyen lehetett Attila városa és az itt található ősi kultikus hely is ennek a maradványa. Más elmélet szerint Árpád fejedelmet ide temették el. Anonymus írása: "Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból a Pozsony alatt szerzett sebesülése következtében. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak."

A Vasas-szakadékról nem is beszélve. Az valami csoda! Mind a négyen ott álltunk tátott szájjal és csak csodáltuk, hogy milyen szép hely ez és azon gondolkoztunk, hogy vajon miért nem itt töltjük a mindennapjainkat...? "Mintegy 250 méter hosszan követhető. Hozzávetőleg Kelet-nyugat irányú. A hasadékok nagy része a felszínen is jól látszik, de radioesztéziás módszerrel követhető még a takart részeken is. Így kiderült, hogy a főhasadékkal párhuzamosan és abból enyhe szögben kiágazva, valamint az egész rendszert keresztezve is vannak még hasadékok."

Kiérve az árokból egy csodálatos erdőben folytattuk az utunkat letérve a kijelölt útról. Ez a rész is szép volt, igazán őszies színekben pompázott már a lombozat. Utunk során még egy szó szerinti hüttét (Kőhegyi Menedékház) is igénybe vettünk. Ez ugye egy olyan ház, ahol akár meg is lehet szállni, de van valamilyen étel és ital is a kínálatukban. Meglepődtünk, hogy ilyen hely nálunk is van és azért egy kicsit büszkeséggel is töltött el engem, hogy erre mégis van igény. Nagyon finom menzás teát ittunk és friss palacsintát ettünk. Csak ajánlani tudom, érdemes ellátogatni az év bármely időszakában!

Szumma szummárum egy gyönyörű napot töltöttünk el az erőben, körülbelül 15 kilométert sétálva és jókat beszélgetve. Mindenkinek, még azoknak is akik nem nagy túrázók ajánlom a Holdvilág-árok bejárását, nem fog csalódni!

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.