Télutó a Bakonyban

2013.03.23. 15:29

"A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el."
Hal Borland

 

Városlőd - Zirc 010.JPGAz előző hétre tervezett Dél-Dunántúli túránkat meghíúsította a tél akkor még utolsónak hitt kemény rúgása. A három naposra tervezett túra előtt egy nappal Csimpinek le kellett mondania a túrát... Mint utólag kiderült nagyon jól tette, mert olyan szélviharos hóesés vette kezdetét amiből egyeseknek csak három nappal később sikerült kikecmeregniük. Viszont a lábunkban már nagyon benne volt a mehetnék ezért úgy döntöttünk Hildával, hogy a következő héten azért mégiscsak kellene totyogni egy kicsit. Legjobb választásnak a kék Városlőd és Zirc közötti szakasza bizonyult. A blökiket sem akartuk otthon hagyni, ezért a szálláskeresésnek már eleve úgy fogtam neki, hogy Maya és Inka is velünk lehessen. Szerencsére Bakonybélben bőven lehet válogatni a szálláshelyek között, így ez sem volt akadály. Csatlakozott hozzánk még Eszti és András is, így hatan, tizenhat lábon vágtunk neki az utazásnak. Persze a kutyákkal mindig macerásabb az utazás, így a Volánban nem is gondolkodtunk. A vonaton minden rendben zajlott, leszámítva, hogy négykor kellett kelnünk, hogy fél hétre már Kelenföldön legyünk. Ennek később meg is lett a bőjtje... :)

Városlőd - Zirc 031.JPGVároslődről a pecsételést követően a Hölgykő-vára felé vettük az irányt, ahol egy geoládát is felkerestünk. A várból már sajna nem sok maradt, de azért így is érdekes volt látni a megmaradt ciszternát, meg a kis barlangszerű képződményt. Elég sok időt sikerült ezzel eltölteni, úgyhogy visszafelé már kissé sietősebbre vettük a tempót. Maya és Inka nagyon élvezte a rohangálást a nagy réteken, majd az út mellet (illetve legtöbbször azon keresztül) kanyargó kis patakon való átkeléseket. Itt én már kicsit mérges voltam magamra, mivel a patak is nagyon lassított minket és a kitérővel együtt így már akkora "késésben" voltunk, hogy kétségessé vált az aznapra betervezett Pannon Csillagda is. Szerencsére mindenkiben erősebb volt a kíváncsiság a fáradtságnál, így eldöntöttük, hogy belehúzunk és odaérünk még időben (én pedig azt is, hogy legközelebb betervezek néhány ellenőrzőpontot, amit időben el kell érni). Németbányán csak egy rövid pihenőt tartottunk, amiben az is szerepet játszott, hogy semmiféle melegedő nem volt nyitva. Egyébként az idő nem éppen a szokásos március végi időjárásnak volt nevezhető, mivel egész nap fagypont közelében járt a hőmérő higanyszála. Emiatt viszont a talaj is elég jól meg volt fagyva és legalább nem voltunk nyakig sárosak - ami viszont a kutyákról nem volt elmondható. Igaz, ami igaz, most Inka is elég jól visszafogta magát és csak azokon a tócsákon gázolt keresztül amik amúgy is elé kerültek. :)

Városlőd - Zirc 021.JPGÍgy érkeztünk meg Bakonybélbe délután három óra körül. Nem számoltam utána, de igen jó iramot diktáltunk, mert vagy egy óra lemaradást behoztunk. Jól lecsutakoltuk a blökiket, hogy a szálláson egy szavuk se lehessen és miután lepakoltuk a cuccunkat a Vadszőlő Szállóban már siettünk is Esztivel és Andrással a Csillagdába. Hilda azért maradt a szálláson, mivel Mayáékat nem akartuk egyedül hagyni, Hilda pedig nem is olyan rég már volt itt az évfolyamával. Mi néhány érdekes kiállítás után beültünk a planetáriumba, ahol kényelmes székekből elkezdtük nézni az "Oázis az űrben" című előadást... Azért csak kezdtük, mert a kényelmes székben előjött az előző kevés alvás következménye és hamarosan mindhárman elkezdtünk bólogatni. Én nagyon küzdöttem az álmossággal, de csak legyőzött és kb az utolsó képkockára nyitottam ki végül a szememet. Eszti és András még ekkor is csak a szemhéját vizsgálta belülről, úgyhogy őket már nekem kellett visszatérítenem a Földre. Amúgy tényleg nagyon érdekes volt, de úgy döntöttünk, hogy egyszer még visszamegyünk kipihenten is. Ezt követően még felmentünk a csillagvizsgálóba, ahol egy speciális szűrővel ellátott távcsövön keresztül megnéztük a napot. Elsőre nem tudtam, hogy kb a teljes okulárt betöltő sárgaságon belül hol kell keresni a napot, aztán rájöttem, hogy addig is azt néztem. ;) Egy napkitörés mellett biztosan érdekesebb látvány lett volna, de azért ne legyünk telhetetlenek. Persze fényképen azt is mutattak és egy kis előadásban is részesültünk. Egyszer majd talán este is visszajövünk és akkor még izgalmasabb lesz. Vacsora után Esztiék bevezettek minket a Tichu rejtelmeibe majd órákon át játszottunk vele. Egész jó kis játék, érdemes lesz beszerezni egyet a túrákra. Egyetlen hátránya, hogy legfeljebb négyen lehet játszani, viszont érdekesség benne, hogy két-két pár játszik egymás ellen.

Városlőd - Zirc 043.JPGMásnap nem kellett korán kelnünk, ami elég szokatlan volt túrázás lévén, de azért ezzel is meg tudtunk bírkózni. Az idő az előző napihoz hasonló volt, csak egy kicsit a hó is szállingózott és talán egy picivel még hidegebb lett. Utunk hamar emelkedni kezdett és egészen a Kőris-hegy 709 méteres csúcsáig meg sem álltunk, ami egyben a Bakony legmagasabb pontja. Itt van egy érdekes radarállomás és a Vajda Péter kilátó. Ez utóbbira Andrással fel is mentünk és bár állítólag jó időben szép kilátás nyílik innen az Alpokra, mi ebből nem sok mindent tapasztaltunk. Néhány fénykép után fagyott kezekkel igyekeztem vissza egy kis ebédelésre a kilátó lábánál és már indultunk is tovább. Innen Borzavárig szinte már csak lefelé mentünk és túl sok dolog nem történt velünk azon kívül, hogy a település előtt az addig tök üres úton hirtelen nagy forgalom támadt és a kontinens majd minden országát képviselte egy-egy autó. Gondoltuk biztos valami szupertitkos konferenciát tartottak itt a közelben. :) Ezt követően pedig Inka egy macskát úgy megkergetett a falu határában, hogy alig tudtuk visszahívni. Nem tudom mi ütött beléjük, mert nem szoktak egyébként ilyen rosszak lenni, de aznap még két őzet is megkergettek Mayával együtt.

Városlőd - Zirc 037.JPGBorzaváron a pecsételés kicsit macerásabbra sikerült a tervezettnél, ugyanis a pecsétet őrző presszó délután egy és három között zárva tart. Próbáltuk a tulajt előkeríteni, de csengő nem volt a házánál. Kicsit tébláboltunk ott, hátha a kutyái ugatására kijön, de csak nem sikerült kicsalni. Hilda ekkor visszament egy Álomvölgy nevezetű házhoz, hogy nem tudnak-e valamilyen pecsétet adni. Egy nagyon kedves hölgy nyitott ajtót és pecséten kívül teával is megkínálta Hildát, majd a többieket is vendégül látta. Mi sajnos a blökik vérmessége miatt nem tudtunk bemenni, de legalább a többiek egy kicsit felmelegedhettek. Nagyon kedves volt a hölgytől, hogy így ellátott minket meleg teával, és még pénzt sem volt hajlandó elfogadni. Mi erre megígértük, hogy legalább a szállást megpróbáljuk hírdetni, aminek ezzennel eleget is teszek :). Egyébként nagyon szép helyen van és amennyire én láttam a ház is nagyon jól rendben van tartva. Ezt a kis pihenőt én arra használtam fel, hogy a hazautat tervezgettem és arra jutottam, hogy két kutya ide vagy oda, csak meg kellene próbálni hazafelé a Volánt is, mivelhogy azzal közvetlen járattal, órákkal korábban haza tudnánk jutni. Ezt már csak Zircen mondtam a többieknek, mert nem akartam őket fölöslegesen áltatni. Gondoltam ha időben odaérünk, akkor megkérdezzük, hogy elvisznek-e minket. Szerencsénkre két busz is jött és a sofőr nagyon kedvesen belegyezett abba, hogy elvigyen minket Budapestig (természetesen szájkosárral és pórázzal). Ez nagyon jó hír volt a túra végére és nemsokára már úton is voltunk hazafelé. Legközelebb innen folytatjuk, ha nem jön közbe semmi.

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

http://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr425173816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.