"Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök." - Paulo Coelho

 

Az alábbi sorok Jani, alias Remeron hírhedt túratársunk tollából származik...

„Korán kelve méláztam az ágyamban még Egerben hajnali 4-kor, már megint 3 nap túrázás. Ezzel még nincs is baj mivel, szeretem csinálni. De amik közben terven kívül történhetnek az mindig izgalmasabbá teszi az élményeket. Ebben az esetben sem történt máshogy ismét produkált a kis csapat. Volt eltévedés, patakba esés, túratárs elvesztés, autómentés. Természetesen a felsorolás nem teljes, de későbbiekben majd részletezem.

5.30-kor felvettem Lali barátomat Egerben és indultunk Miskolc felé a Bükkön keresztül.Azt gondoltam rövidebb lesz erre felé,  valamint Bettit Diósgyőrben kellett felvenni és így egyszerűbbnek hittem, mint a hármason. Természetesen a hegyen olyan köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk valamint arról megfeledkeztem, hogy Lali nem igazán szereti a kanyargós utat, így lehúzott ablakkal 30 km-es sebességgel száguldottunk. Sajnos Lillafürednél tovább nem jutottunk, barátom arc színét látván valamint nyöszörgéséből kikövetkeztettem, ha nem akarok szembesülni a reggelijével meg kell állnunk. Kényszerpihenőnk után és pár telefonálást követően (ugyanis már fél órás késésben voltunk) megtaláltuk Bettit és indultunk a többiekért a Búzára (tér). Ott találkoztunk a többiekkel Zsolti, Antsa, Kornél, Merlin, Customs és Ice Bob, aki szerintem 1 kicsit néma is :D (bocsi Bob).

Kellemes 1 órás utazás után megérkeztünk Sátoraljaújhelyre a vasútállomáshoz. Itt még további túratársak csatlakoztak hozzánk a két Imre és Peti. Ekkor beszéltem telefonon Karesszal aki mondta, hogy ne várjuk meg őket, mert Záhonynál fennakadtak (nem részletezte, hogy miért, remélem nem csempészés miatt :D) és majd a kéken csatlakoznak hozzánk a Bányi-nyeregnél. Nagy ismerkedések és öltözködések után villám gyorsan (3/4 óra) el is indultunk célunk felé Bózsvára. Zsolti barátunk Sátoraljaújhelyi mivoltát tudván nem igyekeztem a térképet használni a K négyzet után K+ és már ott is vagyunk a kéken. Borongós időben vidám társasággal róttuk a métereket, lassan elhagytuk a várost és megérkeztünk a természetbe. Na mikor először letértünk a műútról éreztük és láttuk, hogy kb. 20 centis latyakos hó van az ösvényen. Ekkor még nem is foglalkoztatott annyira, tele voltam energiával, hajrá, gyerünk remek túra lesz! 3,5 km után sikerült először eltévedni, én azt hiszem ez a saját új csúcsom. Épp, hogy erdőbe érünk Janika már el is téved túravezető minőségében. Kértem a műholdak segítségét, Zsolti gps-kütyüjén keresztül és megtudtuk, hogy hol vagyunk. Kis élcelődések és kaján vigyorgás után haladtunk tovább a helyes irányba. Szerencse az elkavarásban, hogy így rövidítettünk kb 1 km-t. A kékre kiérve találkoztunk Karesszal (vagy 10 teli 20 l-es kannát pakolgatott :D) és Surával. Nagy örömködés, pecsételés és indultunk tovább jókedvűen. Út közben természetesen ment a hozott pálinkák tesztelése, komoly véleményformálások és szakértések. Mint említettem már előzőekben, 20 centis latyakos havacska táncolt folyamatosan a talpunk alatt és ez szép lassan őrölte erőnket.

Vágáshutára beérve, kerestük a helyi vendéglátóipari egységet, pecsételés céljából. Találtunk is 1 házat kicsit romos állapotban az ajtó előtt tornáccal, pecséttel. Az ajtó fölött hirdetve elnevezését Kurta Kocsma. Annyira nem erőltettem a bemenetelt. A tornácon megpihenve, szendvicseket fogyasztva beszélgettünk, de a társaság fele bemerészkedett a tető alatti térbe. Miután Antsa az ajtón kikandikálva kérdezte kérünk e teát, már láttam nem ússzuk meg a belépést. Természetesen kértünk és beléptünk a szentéjbe. 5X5-ös helység két kanapéval 3-4 székkel, asztalra nem emlékszem, valamint 1 pici pulttal és mögötte szegényes italválasztékkal valamint a tulaj, aki igen kedvesen fogadott. Pálinka megkínálása után a fejemre húzott 1 II. világháborús német rohamsisakot és büszkén végig mutatta a hutákon készült üveg tárgyakat. Megköszöntük a vendéglátást, a teát és indultunk tovább.

Nem szeretek műúton túrázni. Itt viszont már vártam, hogy kiérjünk a Vágáshuta utáni műútra izmainkat megpihentetni, és nem hatalmas erőket mozgósítva az óránkénti 3 km-es sebességre. Nagyhutára beérve egy helybéli asszonytól, aki szembe biciklizett velünk, kérdeztem hol van a Polgármesteri Hivatal (ott szerettünk volna pecsételni)?

Ő mondta, hogy megmutatja, hol lakik a polgármester.
Én mondtam, hogy örülök neki, de sietnénk mégis ugyan hol van a polg hiv?
Ő mondta, de ott ilyenkor nincs senki.
Én mondtam, hogy köszönjük az információt, nem baj de ugyan hol van a polg hiv?
Ő erre nem válaszolt és tovább kerekezett.
Biztos gondolta: okoska turisták!

Miután megtaláltuk a Fő utcán a Hivatalt, pecsételtünk és nagyobb sebességre ösztönözve a társaságot igyekeztünk Bózsva felé, félve, hogy lekéssük a buszt. Nagyhutáról kishuta felé végig műúton haladtunk így viszonylag jó iramot menve az utolsó szakaszt gyorsan teljesítettük és a busz indulása előtt 3/4 órával megérkeztünk Bózsvára, amikor is eleredt az eső. Szerencsénk volt az idővel, így nem áztunk el. Próbáltunk kocsmába bejutni, de az csak 17-kor nyit így megelégedtünk a buszmegálló fedett várójával.

Jó hangulatú buszozást követően Zsolti búcsúzott tőlünk várta az otthoni kaja, mi pedig megérkezvén busszal a vasútállomáshoz 3 felé szakadva indultuk kocsival a szállás felé már jócskán sötétben. Customs Kareszékat vitte a kocsijukhoz én előre sietve mentem Petiék előtt és el is hagytam őket. Mivel nagy helyismerettel rendelkezem és gps-em sincs 10 km után letértem a 37-esről és élvezve a borzasztó utak minőségét elindultunk Makkoshotyka felé. Gondolkoztam, emlékeimben kutattam, de sehogy nem stimmelt valami az irányt illetően. Makkoshotykán elővéve 1 térképet konstatálta a társaság, hogy rossz felé jövünk. Az rendben van, hogy Bob nem szólt :D de a két miskolci leányzó simán beirányított rossz felé :D. Sebaj, hátra arc és irány a 37-es. Ezután már nem tévesztettem irányt és nemsokára a kitűnő minőségű aszfalton ( itt tenném hozzá, hogy vasárnap 1 terepjárót láttunk kitörött hátsó kerékkel)  elértük Újhutát. A szálláson a házi néni fogadott, majd körbe vezetett a gyönyörű szálláson és 1 becherovka elfogyasztása után elfoglaltuk szobáinkat.  Lassan megérkeztek az esti résztvevők is Viane, Indi, ZZZ, Zaki. Vacsiztunk a szomszédos panzióban, a pálinka fogyasztás a tetőfokára hágott és kellemes zene hallgatás közben ismerkedtünk a Bashozás örömeivel.

Én az éjszaka megnősültem és mégis más szobában ébredtem, a részletekre nem emlékszem. Többiekről nem tudok nyilatkozni :D :D :D

Jó hangulatú, de fárasztó napon voltunk túl. Az éjszaka szakadt az eső és a reggeli túrázás bizonytalanná vált.”

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr992053200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.