Művészetek Völgye

2010.07.24. 09:04

"Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra." - Henry Ward Beecher

 

Korán útra keltünk Toméktól, hogy minél hamarabb megérkezzünk Kapolcsra a Művészetek Völgyébe. Hildának idén ez már a kilencedik völgye volt, nekem azonban csak az első. Rég óta terveztem, hogy egyszer kimegyek, de valahogy sohasem jutottam ki. Székesfehérvár határában gyanúsan a völgybe készülődő fiatal stoppos párt pillantottunk meg. Összenéztünk, és már félre is húzódtunk az útról. Ők persze nagyon megörültek, mert valóban oda tartottak, csak éppen Monostorapátiban volt a szállásuk. Út közben elbeszélgettünk pár dologról, stoppolásról, zenékről, és hamarosan meg is érkeztünk. Kapolcsra visszaérve gyorsan felállítottuk sátorhelyünket az Üvegtigris kempingben, és indultunk vissza a központba, hogy találkozzunk Jánosékkal.

A Völgy egyébként hét közeli településből áll, ahol folyamatosan különféle művészettel kapcsolatos programok vannak (közel 1500) tíz napon keresztül, amiknek többsége ingyenes. Nekem nagyon tetszett a hömpölygő forgatag, a rengeteg csodaszép művészeti alkotás, zene, kaja-pia :). Hildával összesen négy napot voltunk, de egy percet sem unatkoztunk. Egész nap jártuk a kirakodóvásárokat és kiállításokat, este pedig a különféle programokra ültünk be (koncertek, vetítések). A vásár olyan gyönyörű tárgyakkal volt tele, hogy az embernek fájt a szíve otthagyni őket. Voltak olyan standok is, ahová többször visszamentünk, mert annyira tetszettek az alkotások. Persze néhány  szép tárgy már az otthonunkat díszíti… :)

A reggeleket tejfölös kiflivel és zacskós kakaóval indítottuk, majd legtöbbször a Társas/játék/Völgyben kötöttünk ki egy kis játékkal ébreszteni a napot. Ezt követően a vásárokat jártuk, nézelődtünk a programok között, miközben különféle finomságokkal tömtük magunkat. Legjobban talán a Palya-udvaron lévő Momentán Társulat előadásában lévő interaktív színházi játék tetszett, ami leginkább a tévéből ismert Beugróhoz hasonlítható. Rengeteget nevettünk, közben pedig finom borokat kortyolgattunk. Sötétedéskor általában beültünk valamilyen művész-, vagy dokumentumfilm vetítésre, esetleg zenészeket hallgatgattunk szerte a városban. Amikor úgy láttuk, hogy kellő mennyiségű bort fogyasztottunk elindultunk vissza a sátorhoz, hogy nekiálljunk a legkellemetlenebb részéhez a sátrazásnak: a fürdéshez… A problémát ugyanis az jelentette, hogy a meleg vizet a Napnak kellett volna előállítania, ami viszont végig a felhők mögött tartózkodott, így kb 15 fokos vízben kellett „pancsolnunk”.

Egyik napra beterveztük, hogy elstoppolunk Taliándörögdre ingyen bringát bérelni, hogy azzal járjuk be a Völgy településeit. Ez többnyire sikerült is, de sajnos a legtöbb településen lényegesen kisebb élet volt Kapolcshoz képest. Ennek ellenére mindenhol megnéztünk amit tudtunk, és Hilda még egy levendulás zsákot is hímzett. Utolsó napon hazafelé elmentünk Nagyvázsonyig (két újabb stoppos kíséretében), és megnéztük a Kinizsi-várat. Mivel voltak várjátékok is, ezért természetesen arra is beültünk és jókat nevettünk az előadáson.

Összefoglalva, nekem nagyon tetszett életem első Művészetek Völgye! Biztos vagyok benne, hogy jövőre is megyek, és mindenkinek ajánlom, hogy nézzen ki legalább egy napra.

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr142282176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.