[OKT] Dobogókő - Visegrád

2011.06.13. 14:35

"Arra a dologra van szükségem, amikor az ember agya kikapcsol, a szíve meg be." - Elizabeth Lee Wurtzel

 

Ezen a hétvégén is Dobogókőn találtuk magunkat, de most csak egy kutyuli (Inka) társaságában. A "kötelező" nézegetés után indultunk Visegrád felé. Az út úgy gondoltuk semmi nehezet nem tartogat számunkra, mivel mindössze 611 m szint és 24,2 km várt ránk. Karesz úgy gondolta, hogy pár geoláda felkutatása simán belefér az időnkbe, így fel is kerestünk négyet utunk során, de ne fussunk ennyire előre.

Tehát reggeli órákban érkeztünk meg Pomázra autóval Budapestről, innen busszal mentünk fel Dobogókőre sok-sok turista társaságában, akik a buszról leszállva rögvest a vendéglátóegység felé vették utukat. Kicsit különcnek is éreztem magam, hogy mi még egy sört sem iszunk meg... De jól tettük, hogy elindultunk. Inka eleinte furcsállta, hogy nincs szülői felügyelet alatt, de aztán feloldódott és élvezte a szabadságot.

Első geoládánkat a Vörös dagonyánál találtuk. Inka nagyon élvezte, hogy kedvére bemocskolhatja magát. Innen a kék jelzésű utat elterelték, de mivel már eljöttünk idáig, gondoltuk, hogy mi az igazi kéken megyünk. Úgyis letelt már az elterelésre szánt 4-5 év. Mint kiderült, ezt az erdészet elfelejtette és az út el volt előlünk zárva... Így le kellett térnünk az útról és az ideiglenes (vagy végleges?) kerítés mellett haladva kanyarogtunk reménykedve, hogy jó irányba megyünk és hogy a lehető legkevesebb kullancs támad meg bennünket (egy tucatot azért sikerült még a ruhánkról és Inkáról összeszedni). Na, persze a fejmagasságig érő csalán is nehezítette az utunkat, bár Inkát nem zavarta semmi sem. :)
Mikor végre visszataláltunk az igazi jelzéssel tarkított útra nemsokára Pilisszentlászlón találtuk magunkat, ahol egy sör és egy kóla elfogyasztása után indultunk tovább.
Sikáros, Laci és Borjúfő nevezetű geoládákat találtuk még meg a nap folyamán. Utolsó ládánknál egy portugál geocoin-t is elrejtettünk, amit előző hétvégén találtunk Dunaharaszti közelében. Itt vettük észre, hogy 80 perc múlva megy egy busz, amit nagyon el kellene érnünk, mert ha véletlen lemaradunk, akkor nagyon későn érünk haza. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Visegrád még vagy 6 km-re volt tőlünk. Kis agyamban eldöntöttem, hogy ezt a buszt el kell érni! Így turbó fokozatra kapcsolva kb 60 perc alatt már a városban voltunk és pecsételtünk is. Úgy gondoltuk, hogy megjutalmazzuk magunkat egy fagyival, de az előttünk álló nénik ezt meghiúsították... Ketten voltak, négy gombócot akartak enni összesen és 10 percig tartott az első gombóc fagyi kiválasztása.

Így fagyi nélkül mentünk a buszra és indultunk Pomázra. Cserébe Bady Hamiztunk Csepelen, ami őszintén szólva jobban esett, mint a fagyi esett volna. Csodálatos helyen jártunk ismét, köszönet érte OKT!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr233018883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.