"Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik."

- Albert Camus

 

Október idusát Hollókőn és annak környékén töltöttük túrázással. Péntek délután Volánnal elutaztunk Szécsénybe, ahol sikeresen lekéstük az átszállást, így egy óra várakozás után tudtunk csak felszállni a hollókői buszra. Megérkezvén a faluba a házi nénink azzal fogadott minket, hogy elkéstünk... Nagy kérdőjel jelent meg a fejünk felett, hogy akkor már nincs is szoba? De a szobánk persze megvolt és már mentünk is elfoglalni a csodálatos palóc stílusban berendezett kontyos házban a szobánkat. Itt eltöltöttük az este hátra lévő részét és reggel frissen ébredve készülődtünk az aznapi szakaszhoz: Mátraverebély - Hollókő.

Reggel 8:01-kor ment egy busz Pásztóra, innen meg tovább Verebélyre egy másik, amit természetesen ismét lekéstünk. Szerencsére Karesz barátai kisegítettek minket, akik épp Pásztón töltötték a hétvégét a családjuknál. Így volt fuvarunk.
Verebélyre érve a búcsúzás után pecsételtünk, majd indultunk át a cigány táboron, s onnan neki a "vadonnak". Volt egy kis baj a kék jelzéssel, de azért megtaláltuk és szeltük is az utat, faltuk a kilométereket.
Utunk csodálatos volt, az erdő már javában őszies színekben pompázott. Sámsonházán egy kicsit elidőztünk a lávahólyag - üregeknél, majd déli harangszóra bevonultunk Nagybárkányra. Itt a pecsét kicsit nehezen lett, a helyi boltostól kellett kérni, mert a kocsma, ahol van a pecsét sziesztára bezár...
Ezután újra az erdőben találtuk magunkat és robogtunk tovább Nagymezőpusztára a Bableves csárdához (reménykedve egy finom levesben).
Útközben találkoztunk egy Túratársas barátunkkal (Zabkásával) és jól elbeszéltük az időt, így a végén már nagy rohanásban folytattuk és egy kávén meg egy üdítőn kívül másra már nem volt időnk, mert a nap ellenünk dolgozott. Amint elbújt a nap a hegyek mögött előkerült a sapka, sál, kabát kombó, mert vagy 10 fokot hűlt a levegő. A csárda utáni szakasz már nem volt valami izgalmas, sok volt a beton és csak a végén került sor még egy kis erdőre és máris Hollókőn voltunk. Este 7-re már a pecsét emblémájával ellátott kocsmában vártunk a sorunkra, de kiderült, hogy itt biza' nincsen pecsét... Így inkább egy vendéglőt választottunk magunknak (Katalin) és itt ettünk egy fenséges vacsorát.

Vasárnap reggel láttuk, hogy sokan igyekeznek a templomba misére, így gondoltuk nyitva van a templom és megnézzük belülről. Sajnos mást nem sikerült megnézni, mivel mi minden reggel korán indultunk és későn érkeztünk, vagy már mentünk is haza.
Tehát a második napon már csak Cserhátsurányig mentünk, kb. 22 km volt hátra. Az út során láttuk a Tátra hófödte csúcsait és integettünk az ott túrázóknak. Vadélményünk is ezen a napon volt, mely' 3 fácán meglesésében ki is merült.
Nógrádsipeken a pecsét jól el van dugva, a falu másik végében van a kocsmában és nem arra amerre a kék megy, így ott jó sok időt elvesztegettünk a pecsét keresésével, de meglett! :)

Már egyáltalán nem reménykedtünk abban, hogy Cserhátsurányból induló buszunk csatlakozását elérjük Balassagyarmaton, így nyugisan ücsörögtünk. Ámbár akkor történnek jó dolgok az emberrel mikor már nem is számít rá! Bőven elértük a buszt és hamar Pesten is voltunk.
Sajnáljuk, hogy Hollókőből nem valami sokat láttunk... Ellenben a hétvége csodálatosra sikeredett. Ezután már csak a befejező szakasz van hátra Karesznek! :) HAJRÁ!! HAJRÁ!!! Rettegj Aggtelek, MEGYÜNK!!! :)

További képek itt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr233321638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.