"A világ végleg kész: mindegy, hogy sár van,
az utakon elindul valaki..." - Lászlóffy Aladár

Szeptember 15-én kaptam egy telefont drága Mártámtól, hogy találkozzunk 2010.10.08-án a Zemplénben Makkoshotykán, mert túlélő lesz. Mondtam rendben van, találkozzunk!

Azon a csodálatos pénteki napon el is indultunk Budapestről, ugyan késve, de mint kiderült ez nem volt baj. Útközben a lányok (Maya és Inka) szépen elhesszeltek a csomagtartóban, mi sokat beszélgettünk, nem volt semmi baj. "Mit ad Isten, illetve, hogy-hogy nem elvtársak" egyszercsak megszólal a telefonom és Márti közli velem, hogy a busz tönkrement, igaz ekkor még csak egy hibát mondott, így lehetőségünk volt beérni őket. Változatlan sebesség mellett haladtunk tovább utunkon, majd láttunk egy furcsa UFO-szerű jelenséget. Három sorban villogtak előttünk az elakadásjelzők. Először nem értettük mi lehet ez, aztán rájöttünk, hogy 3 busz áll egymás mellett. Hirtelen eszembe ötlött, hogy ezek csak a REFI-sek lehetnek. Így is volt. Megálltunk, beszéltem Orsival, hogy mi a helyzet, ő pedig közölte velem, hogy az egyik 70 fős busz teljesen tönkrement. Baj van ezzel, azzal, amazzal... Mondtam, hogy ha valakinek sietni kell akkor mi 3 embert el tudunk vinni. Háromból csak egy lett, Orsi személyében. Ő Sárospatakra készült (nem is túrázni :( ) egy barátnőjéhez, aki már kb. 2 órája várta őt. Így mi 8-9 között megérkeztünk a bázishoz. Segítettem Mártinak a papírmunkákban, majd mikor már jóóóóó sötét volt és igennagyon hideg, mi is elindultunk a sáros, mocskos ocsmányul lutykos erdőbe. Nagyon hideg volt, nagyon sárosak lettünk, nagyon nem élveztük (még a lányok sem) és rámtört egy álmossági félóra is, ami nagyon rossz volt. Így koszosan, sárosan, élményekkel nem igazán gyarapodva, bár sok embernek segítve érkeztünk vissza reggel 7-kor Makkoshotykára. Reggeliztetés után én elszundikáltam, mit sem véve észre abból, hogy Karesz nem tud aludni, így elindult Budapest felé... Kb. fél óra volt még az útból, mikor én feleszméltem és felfogtam, hogy mindjárt otthon vagyunk. Azt hiszem ez volt az utolsó KITT-ünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.