Spániel Örökbefogadási Nap

2010.11.06. 10:29

"A kutyának csak egy célja van az életben: elajándékozni a szívét." - Joe Randolph Ackerley

 

"Kutyabolond" nővérem hívására bevállaltuk, hogy elmegyünk segíteni a Lurdyban megrendezett Spániel Örökbefogadási Napra és, hogy vigyázunk rá nehogy egy új kutyával térjen haza :). Ezt megelőzően még sosem voltunk ilyen rendezvényen, ezért azt sem tudtuk mire számíthatunk. Érkezésünkkor már mindenfelé aranyos blökik rohangáltak, és az ember nem győzte kapkodni a fejét. Mint megtudtuk az lenne a feladatunk, hogy felmarkolunk egy-egy spanit és próbáljuk az embereknek bemutatni őket potenciális gazdikat keresve nekik. Rengeteg féle, fajta, méretű és jellemű kutyus volt ott, de abban mind megegyeztek, hogy spánielek voltak.

A szervezet (Cocker Rocker Egyesület) szerte az országból, elhagyott spánieleknek segít megfelelő gazdit keresni. Látszik, hogy nagyon komolyan gondolják amit csinálnak, és valóban csak olyan helyre adják a kis szeretnivaló szőrmókokat, ahol biztosan jó helyük lesz. Az ott lévő spanik nagy része náluk van menhelyen, de sokuk ideiglenes gazdánál várja az igazi, végleges otthonát.

Gyorsan le is csaptunk két aranyos blökire: Macira és Linzerre. Szerencsére ki lehetett menni velük az épületen kívülre is, ahol többen a bejáratnál összegyűlve próbáltuk az emberek figyelmét felhívni a rendezvényre, és természetesen a nálunk lévő blökikre. Sajnos nem volt elég jól kiplakátolva a rendezvény és sokan bátortalanul sétáltak el mellettünk, míg a bátrabbak azt kérdezték, hogy milyen kutyakiállításra jöttünk. Ebből is látszik, hogy olyan szépek ezek a szerencsétlen kutyák, hogy őket látva senki nem gondolná, hogy egyenesen a menhelyről jöttek. A kezdeti szerencsétlenkedés után ráéreztünk, hogyan lehet, és egyáltalán kit lehet a rohanó emberek közül megszólítani. Szerintem elég hatékonyak voltunk és több érdeklődőt is találtunk. Később cseréltünk blökit is, mert volt aki már korán reggel érkezett és mennie kellett haza. Így került hozzánk Migrén és Buci is. Persze mindegyik blöki nagyon aranyosnak tűnt, az biztos, hogy a nálunk lévők az ott töltött pár óra alatt a szívünkhöz nőttek. Mi is nagyon szívesen hazavittük volna őket, de a jóból is megárt a sok, és több blökit nem lehet már itthon tartani. Nagyon jó lenne ha végre megfelelő helyet találnának nekik!

Ha még nem voltál ilyen örökbefogadási napon, akkor egyszer mindenképp nézzél ki, akár önkéntes segítőként, akár csak nézőként. Nem fogsz unatkozni, és ki tudja... lehet egy barna szempár örökre megváltoztatja az életedet :). Legközelebb december 4-én lehet velük újra találkozni a Lurdyban.

 

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr812458901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása