A kamalduliak nyomában

2012.10.06. 14:07

A némaság iszonyú teherként nehezedik lelkemre. Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt susogja: "az önfeledésnek is megvan a maga öröme". Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások szemében lévő világosságot, zenémmé a mások fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások ajkán megjelenő mosolyt. - Helen Keller

A Hildáéknál kis karácsonyként emlegetett szeptember most sem hazudtolta meg magát és szinte végig ünnepléssel telt. Ez alatt elég sok időt töltöttünk Abdán, Almásfüzitőn, Komáromban, Szőnyben és Tatán. Ez utóbbit most hétvégén szüleimmel is meglátogattuk, hogy a jövőre esedékes nagy nap helyszíneit velük is bejárjuk. Miután mindent megnéztünk, úgy döntöttünk, hogy hazafelé valami érdekességet még útba ejtünk. Nézegettük a térképet és végül Majkpusztán akadt meg a szemünk. Elsőre nem is emlékeztünk, hogy mi van ott csak tudtuk, hogy ismerős ez a név. Kicsit utánanéztünk és úgy döntöttünk megnézzük.

Majk.jpg

Az Oroszlány határában fekvő Majkpusztán már a XIII. században is szerzetesek éltek. Az akkori birtokon a premontrei rend prépostsága helyezkedett el, ami nagyon fontos feladatokat látott el. Többek között "hiteleshelyként" is szolgált, ami a mai közjegyzői feladatokat volt hivatott ellátni, vagyis bizonyító erejű oklevelek, rendeletek kiadásával is foglalkoztak. Ennek a virágzó kornak először a tatárok, majd végül a törökök vetettek végérvényesen véget. A birtok ezt követően többször is gazdát cserélt, míg végül az Esterházyak kezében állapodott meg a XVIII. század első felében.

Az Esterházy család erre a területre kamalduli szerzeteseket telepített és az épületegyüttes felépítését is nagy összegekkel támogatta. A kolostor két részre tagolódik: a közös helyiségeket tartalmazó főépületre és a clausurára, ahol a remeték cellái helyezkedtek el. Ennek a rendnek a tagjai ugyanis a lelki tökéletességet tűzték ki célul, aminek érdekében magányosan, elmélyülten élték életüket és némasági fogadalmat tettek, ami alól évente csak néhány nap volt kivétel. Az idő nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. A külvilággal sem igen érintkeztek és egész napjukat Biblia olvasással, írással, elmélkedéssel, kézműves termékek készítésével, illetve a kis földjük gondozásával töltötték. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy - számomra meglepő módon - alapítványokat hoztak létre, amit az akkori nemesi családok támogattak. A cellaházak oldalán lévő reliefek az adott házat építtető család címerét ábrázolta. Összesen 17 ilyen ház épült, amik közül az egyik látogatható is, és meglepően nagyok a maguk 80 négyzetméterével. Igaz nekik nagyrészt ez jelentette az egész életteret a kis kerttel együtt. A házak viszonylag komfortosnak tűntek, még saját kápolna is tartozik mindegyikhez amiket a házanként eltérő szentek tiszteletére emeltek. II. József a XVIII. század második felében rendeletben vetett véget több szerzetes rend, köztük a kamalduliak működésének is.

Mint látható, bizonyos értelemben nagyon nyugodt, békés életük lehetett a szerzeteseknek, mivel szinte minden létfontosságú dologgal (étel, ital, lakhely) ellátták őket. Ezzel szemben nagyon komoly kötöttségekkel között kellett élniük. Ti bírtátok volna ezt a fajta életet?

Hol van a szavak színe, selyme, tüze, zenéje, amely utolérhetné e hangulat némaságát? - Zilahy Lajos

Források: 1,2

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr944828848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása