[OKT] Becske - Cserhátsurány

2012.02.25. 19:46

"Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend, és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!" - Zubor István

 

Egyetlen szabad februári hétvégénkre túrát szerveztünk - természetesen kéket. Adri, Noémi, Balázs, Csé, Feri, FeZo és mi ketten, no meg a lányaink, vágtunk neki a mocsárnak tűnő erdőnek. Azt hittük, hogy még azért több lesz a hó, mint a sár, de ezek éppen fordított arányban álltak egymással. 
Becskéről indultunk és az első állomás Szanda vár volt. Itt iddogáltunk és eddegéltünk, majd Tátrát lestünk a szép, tiszta időben. Igen, az idő szép volt és tiszta. Pont ebből a tisztaságból adódóan iszonyatosan fújt a szél, főleg a vár jelenlegi tetején. Így a Tátrát vagy hason fekve néztük vagy sehogy... :)
Lányok élvezték a túra minden pillanatát, főleg Inka, aki minden lehetséges dagonyába belegázolt. Egy idő után már kifejezetten kértem, hogy menjen bele a vízbe, hátha lejön róla egy adag sár. Tehát ő nagyon boldog volt egész nap. Nem úgy mint mi... Meggyűlt rendesen a bajunk a sárral, volt mikor több kilónyit cipeltünk a cipőnkön és nem egyszer úgy belecuppantam a földbe, hogy a cipőm majdnem lejött a lábamról. De jelentem minden cipő és gazdája túlélte a megpróbáltatásokat.
Maya lányunk álláspontja állt a leginkább közel a miénkhez a sárral szemben. Amikor csak lehetett törölgette magát a fűben és hason csúszva vakartatta a hasát vele, hogy minél több sár lejöjjön róla. Fanny lányunk viszont úgy viselkedett mint aki ténylegesen Carpe diem felfogással él és minden dolognak önfeledten tudott örülni. Ha sár volt ugrált benne, ha száraz fű volt hempergett benne. Ő egyszerűen átadta magát az élményeknek. :)
A nap végén meglátogattuk Cserhátsurányban az ország egyik sztúpáját. Nemrég olvashattatok a zalaszántóiról, ez nagyon hasonló volt, csak jóval kisebb. Na és a közelben nem volt imaterem. Ellenben a lemenő nap fényében egyszerűen csodálatos látványt nyújtott és szintén erőt adott. Eszembe jutott itt is a "Soha ne add fel" kezdetű anekdota, amit ugye a másiknál olvastam. 
Összességében egy nagyon jó, szép, szeles, saras és mosolygós túra volt ez. Vágyakozva és reményekkel telve tekintünk a tavaszba vele!

 

További képek itt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr1004285093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása