"Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz." - Les Brown

 

Egy ideje már anyu is nagyon érdeklődött a kéktúra iránt, ezért úgy döntöttünk, hogy a hosszú hétvége egyik napján hármasban elmegyünk túrázni. A balatoni főhadiszállásról indultunk a Kislőd-Városlőd és Nagyvázsony közötti 24 km-es szakaszra. Anyut jól "kistafírungoztuk" túrafelszereléssel, így első komoly túrájának és egyben az első kéktúrás szakaszának vágtunk neki.

Kiindulási pontnak Veszprémet választottuk, onnan ugyanis gyakran közlekednek buszok és vonatok mindkét településre. Kislődre inkább a vonatozást választottuk, mert az egyenesen a kék vonalán tesz ki minket. Meg egyébként is, a vonatok eddig mindig sokkal megbízhatóbbnak bizonyultak, mint a buszok. Igaz, egy negyed órás késést így is sikerült összeszednünk, de legalább kényelmesen utaztunk és megérkeztünk Kislődre. Anyunak már csak azért is élmény volt ez, mert vonattal igen-igen rég nem utazott már. Ünnepélyes fotózás mellett megtörtént anyu első kéktúrás pecsételése. Talán még nem is tudja mekkora fába vágta a fejszéjét és, hogy mostantól nem lesz megállás. Az utazás elkezdődött :).

Az út elején elhagytuk a Sobri Jóska Élményparkot, amit most idő híján csak kívülről néztünk meg, de talán egyszer majd ezt is megnézzük. Nagyon szép gyertyános-bükkös erdőkön vezetett az utunk egészen Úrkútig, ahol kicsit elidőztünk a Csárdahegyi Őskarsztnál, ami egy ma már természetvédelmi oltalom alatt álló egykori mangánércbánya. Ez az igényesen karbantartott park ingyenesen látogatható és érdemes egy kis időt itt eltölteni az erre látogatóknak. Innen nem messze a Kék Túra Vendéglőben szereztük az újabb pecséteket majd egy kis pihenő után felkerestük a falu nevét adó kutat. A szájhagyomány szerint a Zichy grófok a vadászatok alkalmával sokszor álltak meg ezen a helyen inni, mivel a karsztos környék egyébként vízben szegény terület. Mi sajnos már nem tudtunk inni ebből a kútból, mivel minden irányból le van zárva. Igaz ekkor még nem is voltunk annyira szomjasak - nem úgy mint kicsit később útban felfelé a Kab-hegyre.

Még csak április utolsó hétvégéje volt, de úgy tűzött a nap, mint a legnagyobb nyári kánikulákban. Mint utólag megtudtuk aznap sokéves átlagok dőltek meg... Ennek ellenére rendíthetetlenül mentünk fel a hegyre a "kilátóhoz". Ez nekem végül egy kis csalódás volt, mert öt éve itt még valóban állt egy kilátó, amiről ma már csak a beton talapzata tanúskodott. Pihentünk egy kicsit, miközben én még felkerestem egy geoládát. Lefelé menet újabb kellemetlen élmény volt, hogy a csúcs közelében lévő erdőt tarvágással termelték ki. Nemcsak a forróság, de a látvány miatt is elég elszomorító volt. Az út Nagyvázsonyba már nem tartogatott különösebb meglepetéseket, legfeljebb néha kavarogtunk egy kicsit az úton a jelzések hiányában. Látszólag már nagyon közel voltunk Nagyvázsonyhoz amikor elővettem a menetrendet, hogy megnézzem érdemes-e sietni. Volt egy busz fél órán beül, a következőre azonban két órát kellett volna várni. Nézegettük a távot és arra jutottunk, hogy el tudjuk érni a következő buszt. Én bevállaltam, hogy elfutok a várhoz pecsételni Hilda és anyu pedig kilép egy kicsit és egyenest a buszmegállóba megy. Én meg csak kocogtam, kocogtam, de az a nyamvadt vár csak nem akart közeledni. A lábam is ellenkezett már így nap végére a hátizsákos kocogással, a nap is perzselt rendesen, párszor elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e tovább sietni, mert elérni a buszt egyre esélytelenebbnek tűnt. Azért csak tovább mentem és a vár is meglett. Az árus lány láthatta, hogy nagyon sietek, és egyből levágta, hogy ezt mire föl teszem, mert amint meglátott már készítette is elő a pecsétet. Én meg levegő után kapkodva, vörös fejjel gyorsan pecsételtem, megköszöntem és futottam is tovább. Tudom, nem ennyi lenne a célja a kéknek, hogy az ember csak úgy elrohanjon ilyen emlékművek mellett, de ezt a várat már mindhárman többször is láttuk, így egyáltalán nem okozott ez nekünk lelki traumát. Végül pedig a buszt is elértük, és kicsivel később pedig már a jól megérdemelt hekkjeinket úsztattuk egy kis sörben a Balaton mellett :).

 

További képek itt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr114489999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása