"A tél nem egy évszak, hanem elfoglaltság." - Sinclair Lewis

Az elmúlt hónapok sűrű programjába sehogy sem tudtunk bepréselni egy-egy rövid kirándulást, így január közepére nekem már elvonási tüneteim voltak. Igazi havas túrát pedig már tavaly sem igazán sikerült összehozni, így az is nagyon izgatta a fantáziánkat, hogy vajon a napokban esett hó kibírja-e a hétvégéig. Szerencsére megmaradt a hűvös idő, így minden okunk megvolt a bizakodásra. Így újévi első kirándulásunkat a közeli Budai-hegyekbe szerveztem.

Szombat reggel népes csapat gyűlt össze az Árpád-hídnál: András, Charlie, Eszter, Feri, FeZo, Hilda, Inka, Noémi és én. Pilisszentivánig utaztunk a busszal, majd érkezés után egyből neki is vágtunk az igencsak csúszós úton az Ördög-torony felé. Ez egy érdekes sziklaképződmény amihez egy rövid, de annál meredekebb kaptató vezetett fel. Rövid fényképezés és nézelődés után folytattuk utunkat, mivel a hidegben senki sem vágyott annyira a pihenésre. Hamarosan csöngött a telefonom, hogy végül Gergő is csatlakozna hozzánk valahol út közben. Kicsit megnehezítette a logisztikázást, hogy Gergőnél nem volt térkép. Azért megegyeztünk, hogy merre menjen és reménykedtünk, hogy megtaláljuk majd egymást és senkinek sem kell túl sokat várnia. Mi még ugyanis felmentünk a méltán híres Nagy-Szénásra, amit én más sokadszorra jártam be. Ez egy szigorúan védett terület, ahonnan nagyon szép panorámában gyönyörködhet az ember. Tavasszal-nyáron pedig a csak itt előforduló pilisi lent is megpillanthatja a szerencsés túrázó.

Innen kicsit szigorúbb tempót diktáltunk, mivel úgy sejtettem, hogy Gergő már a közelben lehet. Mentünk is árkon-bokron keresztül, a jelzett utakat pedig többnyire csak kereszteztük. Ebben most segítségemre volt a gépész, mert nem szerettem volna eltévedésekkel húzni az időt. Közben folyamatosan próbáltam elérni Gergőt, de hol nekem nem volt térerőm, hol pedig neki. Már kezdtem kicsit esélytelennek érezni, hogy összefussunk, mert az általam megjelölt helyen senki sem volt. Eddigre azonban sikerült jelet találnia a telefonjainknak és kiderült, hogy ő is itt van a közelben. A találkozás után már tízen folytattuk az utat, ami az utóbbi túrákhoz viszonyítva szép számnak volt mondható.

Már jó ideje szemeztünk a Csergezán Pál-kilátóval, ami a Budai-hegység legmagasabb pontján az 559 méteres Nagy-Kopaszon épült. Az épületről a legtöbb embernek a tipikus dubai felhőkarcoló jut eszébe. Viccelődtünk is út közben, hogy biztos nekik készült makettként :). A kilátó néha eltűnt a szemünk elől, de eltéveszteni elég nagy művészet lett volna. Az időt út közben főleg beszélgetéssel és egy-egy hógolyó váltással ütöttük el és így hamar fent is találtuk magunkat a torony tetején. Innen még jobb panoráma tárult fel előttünk és beláthattuk az egész környéket. Utólag meg is jegyezte Feri, hogy milyen kicsi ez a Budai-hegység. Hát innen nézve valóban annak tűnt. Szinte minden lényeges csúcsot és kilátót lehetett látni, pl: Hármashatár-hegyet, Erzsébet-kilátót, Széchenyi-hegyet vagy akár a korábban bejárt Nagy-Szénást. Lent elmajszoltunk egy kis elemózsiát, illetve FeZo szatmári szilváját is megízleltünk időnként majd újra útra keltünk a már csak pár kilométeres szakaszon. Lefelé útba ejtettünk még egy geoládát, ami szintén nagyon szép helyre lett elrejtve. Kicsivel odébb volt egy a többi fölé magasodó fenyőfa, ami nekem kissé gyanús volt. Egyszer már láttam hasonlót a közelben és mondtam is a többieknek, hogy ez bizony mesterséges fa. Az már messziről is látszott rajta, hogy valami antenna éktelenkedik a tetején, de a többi része teljesen élethű volt. Kicsit el is bizonytalanítottak a többiek, de mire leértünk a műúthoz egyértelmű lett, hogy valóban csak egy nagyon jól sikerült utánzat :). Úgy tűnt, hogy várnunk kell egy fél órát a buszra, mivel pont öt perccel később értünk a megállóhoz, amikor meghallottuk egy busz távoli zaját. Összeszedtünk maradék lendületünket és futottunk a megállóba. A buszt szerencsésen elértük és szegény Inkával a lábunk között felnyomorodtunk a dugig tömött buszra. Na de annak örültünk, hogy nem kellett várni és hamarosan már otthon melegedhetünk. Legalább egyszer hasznunk volt abból, hogy késett a Volán :).

Összességében egy nagyon szép napot tudhatunk magunk mögött és végre újra a bakanccsal a lábunkon taposhattuk a havat. Bár ezeket a helyeket is bejártam már korábban, de most is csak azt tudom mondani, hogy van még bőven mit nézni itt a közelben is.

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.