Palintól Mesztegnyőig

2013.05.01. 12:32

"Az erdőben semmi sem öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe." - Szilvási Lajos

Palin - Mesztegnyő 089.jpg

Május elején folytattuk a már megkezdett DDK túránkat, de most csak ketten. Szerdai nap érkeztünk busszal a Rózsa presszóhoz, ahol kértünk egy pecsétet immár másodjára. A faluban megcsodáltunk pár májusfát, de rögtön a fák árnyékát kerestük, mivel írtózatos nagy melegnek örvendhettünk. Utunk közben már a dombok között egy templomot csodáltunk meg és az előbb említett meleg elől itt megpihentünk egy kicsit. Kiérve az épített térségből egy sziklahasadék felé szerettünk volna kerülni a kékről, mivel úgy olvastuk, hogy egyedülállóan gyönyörű ez a rész. Sajnos azt is írták, hogy csak az egyik irányból lehet jól megközelíteni és természetesen ez a másik irány volt, nem a mienk. Próbálkoztunk megtalálni az ösvényt, de sikertelenül, lógó orral kellett visszatérnünk a kékre. A nagy melegben mindent bevetettünk amink csak volt... Még a térképpel is árnyékot tartottunk magunkank. Az Öröm-hegy kulcsosházhoz érve tényleg nagy mosoly lett az arcunkon, mivel terített asztallal várták ott az embert, csak éppen nem minket... :) De nem búslakodtunk, hiszen volt mit ennünk. Jót hűsöltünk a fák árnyékában és jót beszélettünk az ott lévõkkel, akik emlékeztek rá, hogy március 15. körül Csimpi bácsival mi érkeztünk volna. Palin - Mesztegnyő 015.jpgDe ugye csak volna... Innen Zalaújlakra mentünk, itt volt a szállásunk. Útközben nagyon sok rovarral találkoztunk, de ez nem is jó kifejezés. Talán ha valaki érzékelni szeretné, hogy mennyi is az a nagyon sok amire én itt gondolok, akkor ő menjen el egy árvíz súlytotta helyre és járkáljon kicsit a susnyásban. Na, amennyi szúnyog ott lesz hirtelen, én pont arra a mennyiségre gondoltam. :) Zalaújlaki szállásunkról sajnos azt kell mondanom, hogy az ár és a szolgáltatás aránya számunkra nem volt megfelelõ. Aki ismert tudja, hogy nem vagyunk nagy igényűek, de ezzel a szállással nem voltunk megelégedve. Ja és mondtam már, hogy nagyon meleg volt?! :D

Másnap tovább indulva gyönyőrű tájakon barangolhattunk viszonylag bogár és rovarmentesen. Igaz az eső lába végig a nyakunkban volt, de mi azért élveztük. Jobb volt mint az előző napi 50 fokos meleg. Első pecsétünkkért Zalakarosig mentünk, ahol rögtön a város szélén lévő kilátóba fel is futottunk. Annak ellenére, hogy felhős volt az idő és 18 fok volt gyönyörű kilátásnak örvendhettünk. A kilátó alatti borozóban meg is kóstoltuk a helyi különlegességeket és ez megadta a löketet a továbbiakhoz. Meneteltünk egészen be a városba, majd a betonon rendületlenül. Egészen Ormándkastélyig. Palin - Mesztegnyő 026.jpgItt egy érdekes pecsételésünk volt, mivel még Zalakaroson észrevettük, hogy a pecsétpárnánk eltûnt, így próbáltunk beszerezni valamit ami alkalmas tintázásra. Egy alkoholos filc lett tehát pecsételő barátunk. Gyors mozdulatokkal befirkáltuk a pecsétet, majd még annál is gyorsabban rányomtuk a megfelelő helyre. Szerencsénkre a lényeg látszik! :) Somogysimonyiban (???) ettünk egy nagyon jó levest és feltöltődtünk a további útra, ami Nemesvidre tartott. Itt a boltban tudtunk pecsételni Csentei Zoltánnál, akivel vígan elbeszélgettünk, mivel a buszunk még úgyis csak egy óra múlva érkezett. Közben persze kiderült, hogy Marcaliban lesz a szállásunk, ahol Zoltán is lakik. Így felajánlotta nekünk, hogy bevisz kocsival. Mi ennek nagyon örültünk, mert időben ez nekünk sokat jelentett. Marcaliban a szállásunk kitűnő volt, ez volt az első eset, hogy egy földszinti panellakásban szálltunk meg túránk alkalmával. Furcsa volt számunkra, hogy nincs kert. De legalább ezt is kipróbáltuk.

Pénteki napon egy ballagásra voltunk hivatalosak. Keresztanyám fia ballagott középiskolájából Somogyzsitfán. Jó volt látni a rokonságot és velük tölteni a napot, igazán feltöltődtem. Kár, hogy olyan messze laknak tőlünk és csak ritkán találkozunk.

Palin - Mesztegnyő 073.jpgSzombaton reggel visszabuszoztunk Nemesvidre és folytattuk az utunkat. Egy őserdőnek is belillő helyen vezetett végig a kék, ahol még az előbb említettnél is jóóóóóóóóval több szúnyoggal találkoztunk. Állítom, hogy a kezem jobban elfáradt ezen a szakaszon, mint a lábam. Egészen Nemesvidtől Kisvidig vizenyős, szúnyogos területen mentünk keresztül. Nagyszakácsiban egy kemencekiállítást néztünk meg, ez szabadtéri, bárki megnézheti. Itt ettünk is egy jót a hozott elemózsiából. Karesz levezetésképpen hintázott is egy nagyot, igazi gyerekként! :) Én gyermeki lényemet egy rugós, rózsaszín elefánton éltem ki, dölöngélve jobbra-balra. Élveztük nagyon! Szakácsmúzeumot is szerettük volna megnézni, de sajnos senkit nem értünk el telefonon és helyben sem, aki tudott volna segíteni nekünk. (Gondolom a szombati nap volt az ellenségünk ebben.) Egészen Mesztegnyőig repceföldek között vezetett a kék, árnyék nélkül szinte és persze szombatra már visszajött a jó idő, barnultunk rendesen! :) Mesztegnyőn egy kocsmában pecsételtünk, ahol egy igen furcsa alak talált meg minket, de legalább elszórakoztunk rajta a buszunk érkezéséig, ami közvetlenül Budapestig repített minket. Elmondása szerint a fél világot bejárta már olajfúrótornyokon dolgozva. Kicsit ellentmondásosnak tűnt a kicsit legatyásodott embertől hallva mindezt, de valahogy mégis hihetőnek tűnt amit mondott.

El kell, hogy mondjam: gyönyörû ez a Dél-Dunántúli Kéktúra!!! Minél több szakasz van meg belőle, annál jobban szeretem és annál szebb és szebb helyeken vezet végig. Csodálatos!

Palin - Mesztegnyő 041.jpg

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr415396034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása