"Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni." - Gabriel García Márquez

Egy évvel lettünk öregebbek az első Janival közösen végigjárt túránk óta. Nem akármilyen év volt ez, és nem akármilyen emlékekkel lettünk gazdagabbak. Ennek a nemes évfordulónak megünneplésére Jani a bükki Hármaskúti Erdészházba szervezett egy három napos évzáró találkozót. Kint mindent szép fehér hólepel fedett a levegő pedig tiszta és friss volt. Mire megérkeztünk a házat már megtöltötte a hangos nevetés, beszélgetés és ismerkedés. Az ajtón belépve rengeteg ismerős arc és természetesen néhány számomra akkor még ismeretlen is feltűnt.

A gyors üdvözlést, bemutatkozást és szállásfoglalást követően nekiláttunk a forraltborozásnak és a különféle pálinkaköltemények körbekínálásának. Amikor már mindenki megérkezett (jelentem egy Buborék alias Bubi nevű fenevad is csatlakozott hozzánk) felkerekedtünk egy rövid naplemenete vadászatra a közeli Bálványra. Felérve a kilátó tetejére már csak a szomszédos települések pislákoló fényeit láthattuk. Bőven fagypont alatt volt a hőmérséklet, így a kaptató utáni álldogálást nem sokáig lehetett elviselni és inkább a közeli Bánkúti Turistaház felé vettük az irányt. Itt sem időztünk túl sokat és három-öt fős csapatokban kisebb verseny formájában siettünk a szemünk előtt lebegő hurkák felé, amit már jó előre beharangoztak Janiék. Hős szakácsunk, Sanyi volt az aki magára vállalta, hogy közel negyven éhes szájat fog két napon keresztül betömködni. Minden tiszteletem az övé, és még egyszer köszönet neki, hogy annyi órán át kitartott a hidegben és, hogy olyan finom hurkákat és gulyáslevest készített. Az este további részében rendhagyó módon kimaradt a bash és a gyilkosos játék, helyette zenével és különféle gyógyitalokkal múlattuk az időt.

Másnap indult a három fős csapatokba szervezett túraverseny, amit számos puccskísérlet előzött meg, míg végül a puccsot puccsolók győztek és rendesen lezajlott a verseny. Én Hildával és Annával voltam egy csapatban és az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki az állomások felkeresésének. Elsőre is látszott, hogy a tervezett négy óra alatt nem nagyon tudjuk bejárni a pontokat, de gondoltuk minél többet felkeresünk. A terv az volt, hogy sorba vesszük az összes pontot az elejétől kezdve és majd visszafordulunk amikor elfogy az időnk. Azt azonban nem gondoltuk az elején, hogy ilyen kevés pontot sikerül csak érintenünk. Jani azt mondta, hogy ő futás nélkül végigjárta négy óra alatt, nekünk viszont mindössze négyet sikerült a tizenkettőből. Igaz mi annyira nem ismertük a terepet és a friss hó is nehezítette az utunkat (nem is beszélve a felkészültségünkről :)). Mindenesetre amit láttunk az nagyon szép volt. Ez a túra azon kevés idei túránk közé tartozott, ahol nem bokáig sárban gyalogoltunk vagy nyakig áztunk. Így a szép hóesésben nagyon jó élmény volt a túrázás. Természetesen a szokás kedvéért volt egy kevés offroad szakasz is.

Este az előző napihoz hasonló buli volt, de Jani készült egy több mint fél órás vetítéssel is az elmúlt év képeiből és filmjeiből. Szerintem nagyon jól sikerült és nagy élmény volt visszaemlékezni. Még egy rövid zongorakoncertet is hallhattunk felvételről, amit Peti komponált. A zene nagyon szép volt, de sajnos a technika közbeszólt és nem tudtuk felhőtlenül élvezni az előadást.

Másnap reggel még mindig nem tudtuk mi lesz az aznapi program, de végül meggyőztük magunkat és egymást, hogy jó lenne még egyet túrázni a közeli Peskő-barlanghoz. A megpakolt autókkal indultunk egy közeli parkolóhoz, ami már az elején élménydúsra sikeredett, mivel szegény Süsü elakadt egy jeges emelkedőn, amin harmadik nekifutásra sem sikerült túljutunk. Végül a sok segítő kéz ki tudott minket tolni, és első nehezékként Hildát használva meg sem álltunk a parkolóig. Szinte mindenki csatlakozott a túrához, így hosszan kígyózó sorban haladt csapatunk. Elsőként a Cserepeskői-barlanghoz jutottunk fel, majd egy kis tanakodást és csokimajszolást követően elindultunk eredeti célunk felé. Itt említeném meg, hogy Bubi talán még Mayáéknál is kunyerálósabb, és még csak nem is szégyelli magát :). Természetesen az utunkat végigkövette a hógolyózás, nehogy egy percet is unatkozzunk, vagy melegen maradhasson a kezünk. Egy jól célzott dobással Jeti túratársunk úgy képen dobott, hogy madarakat láttam csiripelni a fejem körül (persze senki sem maradt ki egy-két jól útjára engedett hógolyóból).  A barlanghoz jó meredek, sziklás út vezetett, amit szinte mindenki sikeresen abszolvált. Niki korábbi barlangos élményeire Csimpi gyorsan előállt elképzeléseivel miszerint a barlang a ’60-as évek 12/2A barlangtervinek jellemzőivel rendelkezik, a Szilvásváradi-barlanghoz hasonlóan. A különféle szocpolos és berendezésekről szóló elmélkedést követően azt is megtudtuk, hogy a 12/2B tervű barlangok már büfét is tartalmaznak és korábban Csimpi csak azért ment rossz irányba, mert ő egy olyat keresett.

A visszaút már kicsit rövidebbre sikeredett és gyors búcsúzkodást követően már úton is voltunk hazafelé, újabb szép emlékekkel gazdagodva. Reméljük még sok ilyen élménydús évet töltünk a társasággal és jövőre is lesz lehetőségünk egy ilyen találkozóra. Köszi Jani!

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.