„Nincs jó idő vagy rossz idő… csak jó turista vagy rossz turista” - Dr. Kálmán Attila

Az alábbi sorok a túra második napjáról is Remeron barátunk tollából származnak.

"Reggel, ébredés után beszűkült szemekkel (aggyal) néztem körül és hamar konstatáltam 1-gyel többen vagyunk a szobában, mint kéne. Aztán arra is rá jöttem, viszonylag gyorsan, hogy én vagyok az az 1. Csendben próbáltam kikászálódni Antsa és Bob mellől és célba vettem a saját szobámat. 1 kis fetrengés után rávettem magam, hogy megnézzem mi újság a társasággal. Páran már ébredeztek és e mellett észrevettem, hogy szakad az eső. Lassú reggeli készítések közben, ami egyébként már inkább ebéd volt, felmértem a helyzetet és próbáltam telefonos segítséget kérni a csapadék elállását illetően. Nem éppen megnyugtató válasz után, ami azt jelentette nemigen fog elállni az eső, közvélemény kutatást végeztem a társasággal és büszkén állapítottam meg, hogy mindenki túrázni akar az eső ellenére. A sofőrökkel az autókat a majdani célba szállítottuk és ott leparkolva az autókat, vezettem vissza a rajtig. 13 óra magasságában indultunk el azzal a tudattal Újhutáról, hogy biztosan sötétben fogjuk befejezni a túrát. Sebaj, gondoltam csak 18 km. 1 kis jókedvvel és pálinkával megoldjuk az egészet, futottam én már ennél sokkal többet is, biztosan bírni fogjuk.

A K négyzeten elindulva már az első földúton figyelmeztetett a talaj, bizony itt sár és latyak vár ránk ismét, annyi különbséggel, hogy még az eső is esik, ami által az úton patakként zúdult több helyen le a víz. Nemsokára a turistaúton találkoztunk Zsoltival, aki szemből jött és a mi szállásunk felé tartott. Nagy üdvözlések után indultunk tovább a már sártengerré vált utakon. Hol szökdelve, vagy beletörődve, a bokáig érő vizes sárba lépve nyomultunk és próbáltuk menteni a menthetőt, kevés sikerrel. Az úton több helyen fakitermelés és a nehéz járművek által kijárt úton egyre nehezebben jutottunk előre. Az egyik pihenőnél még 1 uaz típusú jármű elkötésén is gondolkodtam, de hát a létszámot tekintve nem biztos, hogy elfértünk volna rajta és természetesen összesározni sem akartam a kitűnő járművet a bakancsaink által, így az élvezetes caplatást választva haladtunk tovább. Makkoshotykára beérve ismét örömteli volt az aszfalt úton való közlekedés és nem sok keresgélés után betértünk a helyi krimóba ahol is a pecsételések elintézése és kaja valamint gyümölcspárlatok, gyógynövény folyadékok, maláta származékok bevitele után új erőre kapva (itt még azt hittem) repültünk ki a Meczner Kastély kertjén keresztül a falu mögötti szántóföldre. Az új erő rögtön elfogyott. Nem volt olyan hely ahol ne léptünk volna legalább bokáig érő sáros latyakba. Cuppogtunk, vánszorogtunk, ugráltunk, a szántóföldön keresztül vezető úton méterekre lemaradva egymástól már feladva azt a reményt, hogy lábunkat bármelyik kitűnő bakancs megvédje a nedvességtől. Itt említeném meg azt a nem elhanyagolható csekély :D veszteséget, ami két túratársunk elvesztését hozta. A két Imre valami oknál fogva (véralkoholszint=2,00mlg/l) lemaradt, és 5 perc után mi már eltűntként tartottuk nyílván őket, érthető önző okokból :D: az idő haladt mi meg nem nagyon. Na sebaj vannak még a túratárson elegen majd onnan pótoljuk a veszteséget :D. Nemsokára felértünk a Cirkálótanyához ahol két barátságos eb leugatta az agyunkat, jelezvén őrzött helyen vagyunk. Pecsételés és kutyasimogatás után eredtünk a már szürkülni kezdett utolsó km-ek nyomába. Nem sokáig rohanhattunk, ugyanis a Hercegkúti patak utunkat állta. Pár percig vártuk a kompot mivel a vízfelület bizarrnak tűnt. Aztán átkelőt keresvén a megáradt patakon próbáltam a félhomályban keskeny részt felfedezni. Találtam 1 viszonylag jó részt, amin keresztül 1 masszív kinézetű fatuskó ívelt keresztül. Az első lépés után rögtön II. Lajos királyunk jutott az eszembe, aki a megáradt Csele patakban lelte a legenda és a festmény szerint halálát, menekülvén a törökök elől. Én nem vagyok király és a törökök elől sem menekülök, mégis amikor derékig beleestem a patakba sötét képek cikáztak az agyamon (amúgy is sötétség van) Villám gyorsan emelkedtem ki a vízből most már biztosan tökig ázva és mentem vissza a többiek irányába. Érdekes mód a patak ahol a legszélesebb volt ott volt a legsekélyebb. Mivel a bakancsa mindenkinek már átázott (kivéve néma leventét :D) vagányan vihorászva és,vagy káromkodva rohantunk át egyesével a lábszár középig érő patakon.  Ezen nehézségen túl téve magunkat haladtunk a közeli célunk felé. Közben teljesen besötétedett és már az orrunkig vagy lámpa tulajdonosok fénycsóvájáig láttunk csak. Mivel még nem volt elegem a megpróbáltatásokból, úgy döntöttem lecsúszok egy árokba ugyan milyen lehet ott az élet. Nem volt másabb, mint a 8 méterrel felettem lévő ösvényen ahol a normális többiek haladtak. Kimásztam onnan is és igyekeztem nem több hülyeséget csinálni. A túra legvégét sikerült egyéb események nélkül megúszni és nem sokára az autóknál találtuk magunkat.  

Az utat kis szunyókálással töltöttem így elég gyorsan hazaértünk. Erős párlat bevitel és tisztálkodás után indultunk a szomszédos panzióba a megrendelt vacsinkat elfogyasztani. A hangulat kezdett erősen emelkedni és rövid csocsózás után áttessékeltem a csapatot a házunkba. Itt 1 kis vetélkedő vette kezdetét. a csapatok kialakítása után mindenki komolyra véve az általános iskolai anyagra épülő valamint a túratársak megismerését alkotó teszt megoldását. Ha jól emlékszem a 2-es csapat nyert, de ebben már nem vagyok biztos, mindenesetre a nyertesnek járó pezsgőt megittuk. Lassan tetőfokára ért a hangulat, és túratársunk "nyugodtságát" és hasát kihasználva freskót alkottak egy páran gyönyörű pocakjára. Bátran az éjszakába húzva későn 2 körül oszlott a társaság. Mindenki elfáradva és élményekkel telítve (pálinka) hajtotta nyugovóra fejecskéjét, nem gondolva bele, hogy holnap még 15 van hátra. "

(Beszámolóért és szervezésért külön köszönet Remeronnak!)

A két nap alatt nagyon jól éreztük magunkat, de sajnos a harmadik napon el kellett hagynunk a csapatot, hogy időben vissza tudjunk menni Szürtébe. Már várjuk a következő közös túrát! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.