OKT - Piliscsaba-Hűvösvölgy

2011.01.15. 09:30

"Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás." - Márai Sándor

Újévi fogadalmaink közé tartozott az is, hogy minden hónap elején megtervezzük annak hétvégi programjait. Tehát kb. január 3-án ezt meg is tettük első alkalommal ez évben és így alakult, hogy e hónap 15-re nem esett semmi program...
"Mit ad Isten, illetve hogy-hogy nem elvtársak" (Hofi), mi mást is csinálhattunk volna, mint beterveztünk egy OKT túra szakaszt. Felhívtam rögvest kedves csoporttársamat, Noémit és kérdőre is vontam, mit is csinálnak akkor. Mondta, hogy természetesen túrázunk! :)

Így alakult, hogy aznap reggel 7 lelkes túrázó (Balázs, FeZo, Karesz, Máté, Noémi, Péter és én) indult útnak Piliscsabára. Utunk közben egy nagyon kedves, szimpatikus fiatalember (enyhén GYP-s) gondoskodott arról, hogy ne unatkozzunk. Ha találkoztok vele, kérlek mondjátok el neki, hogy hogyan is tud eljutni Piliscsévre! Szegénynek mi nem tudtunk elmagyarázni, bármennyire is próbáltuk...
Megálló-megálló után következett, a kutyák természetesen nem élvezték az utat. Jelzem mi sem a túl nagymértékű fűtést, de egyszer csak a mi megállónk következett és le is szálltunk. Megszabadulva így a fiatalembertől, a melegtől és a zsúfoltságtól.

Meg is kerestük az első kocsmát, ahol kértünk egy kávé kíséretében pecsétet, s indultunk is tova. Kiérve a városból sártenger fogadott minket, kamáslikat hamarjában felcsatoltuk és boldogan vágtunk neki az útnak. Csodálatos időnk volt, csodálatos volt a táj, a fák suhogása a szélben és mindenekfelett csodálatos volt a társaság.
Ez a szakasz összesen 21 km és +541/-529 m szintet "tartalmaz". A kéktúra füzet szerint ez 6 óra alatt teljesíthető, próbáltuk magunkat ehhez tartani, igaz úgy gondoltuk, hogy nem fog sikerülni, mivel karácsony óta a csapat majd' összes tagjának ez volt az első menetelése.

Első nagyobb pihenőnknél (ebéd közben) Noémi megkérdezte Kareszt, hogy nem használja e a botokat, amiket hozott magával. Erre csak annyi volt a válasz, hogy nem. Noémi rögvest lecsapott rá és mivel még nem próbálta, ezért nagy lelkesedéssel vágott neki az út hátralévő részének, kezében a túrabottal, amit alig lehetett aztán elkérni tőle. Jól összebarátkoztak! :)
Zsíros-hegynél pecsételés következett és a Muflon Itatóban egy kis forralt bor, kóla, süti ropi kombó. Innentől az út már tényleg csak lefelé vezetett. Könnyen haladtunk, és a sár se volt már olyan nagy.

Megérkezve Hűvösvölgybe már voltak problémáink. Noémi kislábujja fájt, nekem a sarkam dörzsölte ki a bakancs (mint szokta...) és szinte már csak betonon mentünk, ami senkinek sem tetszett igazán...
Gyermekvasútnál pecsételtünk még egyet, így lezártuk a szakaszunk és rohantunk is a villamos felé, majd a metróba. Jelzem a lányok nem igazán díjazták, hogy az erdő puha földje után a mozgólépcsőn kell utazniuk, nagyon meg voltak rémülve. Annyira, hogy Inka a nem mozgó lépcsőt is úgy megnézte, mintha meg akarná állítani! :) De túléltük!

Mindent összevetve csodálatos évkezdő túra volt, remélem sok ilyenben lesz még részünk. Főleg, hogy tavaly nem tudtunk úgy elmenni túrázni, hogy ne szakadt volna ránk az ég... Bízunk benne, hogy ez az év mást tartogat számunkra!
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott, reméljük nemsokára találkozunk megint! :)


 

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr12592275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása