Dömsödi kikapcsolódás

2012.06.09. 19:46

"Munka után édes a menekülés." - Rejtő Jenő

 

Matek vizsga megrázkódtatásai után Józanékhoz voltunk hivatalosak Dömsödre egy kis lazításra. Biciklivel terveztük az utat odáig Adrival, Bencével, Barbival Danival és Karesszel. Az indulás elég nehezen ment, mivel először a srácok Bencét keresték vagy fél óráig, közben Adri kereke kifordult és a váltó majdnem tönkrement. Ezt szerencsére nálunk szerszámok segítségével orvosolni tudták, de már vagy másfél órás késésben voltunk. 

Na, de nem baj, biztonságban tudhattuk magunkat a jó bicókon. Indultunk, sőt, száguldottunk Dömsöd felé rögvest. Szigetszentmártonban álltunk meg először, tőlünk számítva a féltáv is itt volt. Bő fél órát pihentünk itt, energiát gyűjtöttünk. Karesz és Bence közben geoládát is kerestek a közelben. Felfrissülve indultunk tovább Ráckevére, ahol szintén ládát kerestünk és találtunk is. Illetve ezt is csak a fiúk, mert mi lányok a Duna partján egy stégnél maradtunk lógatni a lábunkat. A víz nagyon kellemes volt, nagyon élveztük a hesszelést. Itt megtörtént Barbi első Dunával való érintkezése, nagyon boldogok voltunk! :)

Az időjárás a megérdemeltnél is jobb volt, a nap csak úgy tűzött minket, jó barnák is lettünk. Még Szigetszentmártonban kaptunk egy kis áldást a fejünkre, de az kellett is. Tényleg nem volt több egy rövid szitálásnál.
Beérkezve Dömsödre a Petőfi fánál megkerestünk még egy geoládát, de itt nem időztünk sokat, mert Noémiék már biztosan nagyon vártak minket. Ritkán látni ilyen szép, hatalmas tölgyfát, aminek külön érdekessége, hogy néhány évtizede egy villámcsapás kiszakított a törzséből  egy jókora darabot. Ezt betonnal pótoltak ki utólag, de úgy, hogy még a kérget is megmintázták. Szerencsére könnyen megtaláltuk a Keszeg utcát és nagy csöngetések közepette behajtottunk az udvarra. Örültünk, hogy végre megérkeztünk, mert már kezdtünk fáradni és a sör/narancsvodka is nagyon jól esett.
Petofi fa.jpgBendőnk szerencséjére Noémi már előkészítette a paprikás krumplit, a tűz is lobogott már, így hamar ehettünk is. Igaz a srácokat elküldtük még egy rohamra a boltba, mert úgy gondoltuk, hogy túl sok vodka van, narancslé viszont kevés.
Bőséges ebédünk után (ami megjegyzem mennyei volt!!!) lazítani a Dunára mentünk. A fiúk rögtön a vízbe vetették magukat és ott hűsöltek órákon keresztül. Bence és Karesz át is úsztak a túlpartra; gratulálunk nekik! :) Mi lányok nem mentünk be a Dunába, inkább csak a hasunkat süttettük a parton és trécseltünk. Igazi lazítás volt a javából! :) Mivel nagyon jól viselkedtünk Karesz meglepett minket egy-egy fagyival, ami nagyon jól esett abban a hőségben. Nyammiii! :)
Vacsorára szalonnasütéssel készültünk. Na ez érdekesre sikeredett... Miskolci szokás szerint Dani és Barbi zsírszalonnát sütöttek és ezt csöpögtették kenyérre, egészen addig, míg egy brikett nem lett a bot végén. (Természetesen a szalonnát nem eszik meg.) A kenyérre még kaprot is szokás tenni náluk. Dunaújvárosi szokás szerint Noémi és Péter saslik szerűen húzta fel a kis szalonnadarabkákat a botra és kenyérre csöpögtettek, majd mindent megettek. Bence, Adri, Karesz és én (a véletlen folytán) ugyan úgy sütjük a szalonnát. Egy szeletet levágunk a szalonnából és azt a szélén beirdaljuk, majd ráhúzzuk a botra és csöpögtetjük a zsírját, majd mindent megeszünk.
Miután mindenki jóllakott és elmesélte/bemutatta, hogy náluk mi a szokás megúsztattuk a vacsorát. Rackeve.jpgLányok narancsvodkát, fiúk sört és pálinkát használtak a lazuláshoz. Közben Aranyásóztunk és jókat beszélgettünk. Hajnali kettő fele sikerült végleg elcsendesednünk.

Reggel vendéglátóink boltba kerekeztek, míg mi sátrakat bontottunk. Fantasztikus reggelit ettünk, majd indultunk haza. Az idő nagyon párás volt és az eső lába is lógott, így siettünk rendesen. Barbi és Dani Ráckevénél felszállt a HÉV-re, mi négyen pedig tekertünk tovább rendületlenül. Egészen addig, míg egy esőáztatta földúton  a kerekeink másképp nem gondolták. Igen nehéz volt a sárban tekerni és rossz érzés volt, hogy egyre koszosabbak lettünk és a bringák sem éppen örültek ennek a helyzetnek. De túléltük! :) Innen már egyenes volt az út a Medve utcáig, bizonyos sármennyiség le is esett rólunk, az esőt megúsztuk és élményekkel telve érkeztünk haza.
Köszönjük szépen vendéglátóinknak a gondoskodást és a meghívást, reméljük lesz még hasonló alkalom!? :P

A bejegyzés trackback címe:

https://amrasura.blog.hu/api/trackback/id/tr714586388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása