"Nézzétek, a világ tele van hátizsákos vándorokkal, Dharma hobókkal, akik nem hajlandóak megfelelni az általános követelményeknek, akik nem hajlandóak fogyasztóvá válni, akik nem akarnak élni azzal a privilégiummal, hogy azért dolgozzanak, hogy fogyaszthassanak; akik nem vágynak olyan hülyeségekre, mint hűtőszekrény, tévékészülék, autó, legalábbis nem vágynak új, csillogó-villogó kocsikra; akik nem akarnak megvenni ilyen meg olyan hajolajat, dezodort, meg azt a sok szemetet, ami a megvásárlása után egy héttel így is, úgy is a kukában köt ki; akik börtönnek érzik a munka, a termelés, a fogyasztás, a munka, a termelés, a fogyasztás körforgását, ezt az egész rendszert."
Jack Kerouac

Kéktúra újabb szakaszát teljesítettük a hétvégén Aggtelek környékén.  Kettesben romantikusan töltöttük ezt a két napot Keleméren, egy jól felszerelt, aránylag tiszta vendégházban, mely Mohos Vendégház névre hallgat. :)
Az első napunk borongósan, köddel telve és buszozással indult. Szerencsére mikor már végeztünk az átszállásokkal és várakozásokkal, a köd is felszállt és a Jóisten megajándékozott minket két kis őzikével, akik szinte egy lélegzetvételnyi távolságból szemeztek velünk. :) A nap további részében nem sok érdekesség történt velünk, csupán annyi, hogy több száz párzó békát láttunk egy tó partján és annak vizében. Az úttesten több tíz béka tetemét fedezhettük fel. Szegények, lehet, hogy szűzen haltak meg... Miután megcsodáltuk őket és eleget ámultunk, bámultunk mendegéltünk is tovább a dimbes-dombos vidéken és élveztük a napsütést.
Másnap már reggel jobban indult az idő és egyre csak javult, olyannyira hogy a nap végén azt vettük észre, hogy rákvörösre sültünk. Ami persze nem baj, de azért meglepő, hogy április első hétvégéjén már ilyen erős a napsugárzás. A táj továbbra is dombos volt, erdőt nem nagyon láttunk másnap sem. Viszont termeszvárat annál inkább. Az irtásokra befészkelték  magukat a termeszek és négyzetméterenként, ha kettő bucka nem volt, akkor egy sem.
Falvakat végigjárva, felfrissülve, lebarnulva és kipihenve érkeztünk meg vasárnap délután Kelemérre és indultunk haza.

 További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.